Egy autószerelő agy aki nagyon értek az autó motorokhoz válaszolna pár kérdésemre?

A négyütemű Otto-motoroknak vannak bizonyos sajátosságai. Az egyik ilyen, hogy csak minden második fordulatban van bennük munkaütem, tehát nem kell minden felső holtpontban szikrát adnia a gyújtásnak. Ha ezt teszi, az sem baj (veszteségszikrás üzem), de sok értelme nincs.

Ebből következik, hogy egy négyhengeres, négyütemű erőforrás esetén két fordulat alatt négyszer, vagyis főtengelyfordulatonként kétszer kell szikrát adnia a gyújtásnak, két különböző hengernek. Ez kicsit bonyolultabb feladat, mint mondjuk a Simson egyszerű megszakítós gyújtása esetén.

Éppen ezért többféleképpen is lehet megoldani. Az egyik módszer az, hogy fogunk egy tengelyt, ami éppen a főtengely fordulatszámának felével forog (a vezérműtengely pontosan ilyen) és arra ráapplikálunk négy darab, egymástül független megszakítós gyújtószerkezetet. Van négy megszakító, négy kondenzátor, négy gyújtásalaplap és négy gyújtótekercs. A motor meg működik.

Csak ez drága és összetett, ráadásul nehéz is belőni, hogy tényleg 180°-onként legyenek a szikrák, mert a megszakítók egymáshoz képest is elmozdulhatnak. Ezért annak idején, a hőskorban a nagyfeszültségű elosztós rendszert találták ki.

Itt is megvan a főtengely fordulatának felével pörgő másik tengely, ez vagy a vezérműtengely (vízhűtéses VW-ek), vagy egy másik, de ugyanolyan fordulattal pörgő segédtengely (Lada). Ez egyetlen megszakítót működtet, de az emelőbütyök formája különleges: egy fordulat alatt négyszer emel. Ettől a megszakítótól megy egy vezeték az egy szem gyújtótekercsbe, amiből nagyfeszültség jön kifelé. Ezt a nagyfeszültséget pedig visszavezetik az elosztóba. Az elosztó a megszakító tengelyén van, van neki összesen öt csatlakozója. Középre érkezik a gyújtótekercstől a nagyfeszültség, a forgórész pedig ezt vezeti ki mindig ahhoz a csatlakozóhoz, amivel épp érintkezik. Már ha éppen érintkezik (mert nem gyengült ki a középső érintkező rugója és nem kopott el a szénkefe, illetve nem ázott be az elosztó). A csatlakozótól meg megy a gyertyához, hogy ott nagyot szikrázzon. Így a négy henger egészen biztosan egymástól 180°-ra kapja a szikrát, az előgyújtás egyszerre állítható és kevesebb alkatrész is elég a gyújtáshoz.

Ez persze csak a négyhengeres motorokra igaz, ahol több henger volt, ott mondjuk 6 vagy 8 kábelnek volt helye (de létezett 16 hengeres elosztófedél is, az nagyon esztétikus volt). Mára viszont ez a megoldás kikopott, ma már hengerenkénti gyújtótekercsek adják a szikrát, amik a hengerfejbe vannak jól beleerőlködve (autókon) vagy a gyertyapipákba vannak beépítve (motorokon).

Tehát! Az elosztó fedélre mennek a gyujtáskábelek 4db +1 a kondenzátornak. A 4 bemenet alján vannak érintkezők(jeladók) Az alatt van a rotor, azon szintén jeladó de ez forog. És mikor surlódik a két jeladó akkor éppen az a gyertya szikrázik amelyikre rá megy Pl az 1es. Amíg végig megy a többin 3-4-2 addig az 1.hengerben újra a gyujtás következik így gyújt. A gyujtás ideje a forgattyús tengelytől függ. Ha a vezérlés nincs beállítva akkor rosszkor gyújt ezáltal nem indul be. röviden ennyi.

1-3-4-2 v. 1-2-4-3 ez a két féle szokott lenni soros 4 hengeres autóknál.