Kinek mennyi energiájába került megszerezni a jogosítványt?

Hát ha nem akarsz balesetet és nem akarsz megbukni akkor nem árt megtanulni,azért nem ilyen vészed a helyzet ahogy gondolod! :D

Annak idején én is azt gondoltam az oktatómról, hogy túlzásba viszi. Állandóan ordibált velem minden hibáért, hihetetlen dolgokat mondott, hogy így meg úgy csináljak. Ott tartottam, hogy utáltam már vezetés órára járni hozzá, pedig mindennél jobban akartam jogsit, mert már autót akartam, mivel mindennél jobban gyűlöltem a tömegközlekedést. De így több mint két év sok tízezer balesetmentes km után örülök, hogy ilyen szigorú, kemény oktatóm volt, aki tényleg ennyire ordibált, meg csúnyán beszélt velem és szidott mindenért. Visszagondolva örülök neki, mert állandón erre gondolok mikor autóba ülök és igenis bűntudatom van, ha száguldozok, vagy szabálytalankodok. Ezért mindig rendesen közlekedek. Csak a forgalom ritmusa miatt megyek néha városban 63-64 körül, városon kívül is 100-105. És igenis hasznos, ha ezt megteszed. Én mikor még csak elméletre jártam, már akkor ezt csináltam magamtól, amit az oktatód kért tőled. Állandóan figyeltem a közlekedést, buszból, villamosról, gyalog, bicikliről. Mindent tároltam, jegyeztem. A jogosítvány, meg maga az autózás elég komoly dolog, teljes embert kíván és erősen erről szól az életed, ha autóba ülsz, hogy mennyire tudsz figyelni, összpontosítani, másokkal együtt közlekedni, ismerni mindent, ne kerülhess olyan helyzetbe, ahol nem tudod mit kell csinálni és begörcsölsz. Tehát igen, igaza van az oktatódnak, örülj neki, hogy ilyeneket mond, nem csak beül melléd és mentek, fizeted neki a pót órákat, hanem tényleg tanít.

De csak akkor ordibál gondolom, mikor valamit rosszul csinálsz. Ez pedig hidd el jó. Pót órát én is vettem jó párat, mert nagyon nehezen ment nekem valamiért. Az tény, hogy az autóiskolában ültem először volánnál, mert apa nélkül nőttem fel, meg más sem tanított. Nem ismertünk ilyen embereket, meg autó sem állt egyáltalán rendelkezésre. És valamiért egyáltalán nem voltam fogékony az autóvezetésre. Aztán azóta meg már könnyebben megy, mint az evés. De nem csak ezzel késtem. Évekkel később tanultam meg beszélni, de akkor már mondatokat mondtam. Sokáig bicikliztem pótkerékkel, de utána már nagyon jól ment. Embere válogatja ezt az egészet. Továbbra is fenntartom, hogy jót akar neked az oktató. Tény az is, hogy ebből élnek, de attól még nem gyilkosok.