Kezdő vezetőként nehéz volt boldogulni?

Amint a kezemben volt a jogsim, rögtön elkezdtem vezetni, kocsival jártam suliba egy kisebb vidéki településről megyeszékhelyre (kb. 30 km). A helyzetet nehezítette, hogy a család 1500-as, kockalámpás Ladáját örököltem meg, ez nem tartozik a könnyen kezelhető autók közé. Először nagyon igzultam, volt néhány olyan szituáció, amikor nagyon megemelkedett a pulzusszámom. Kezdő vezetőként nem voltam teljesen tisztában a telezöld lámpa fogalmával és egyszer nem adtam meg az elsőbbséget a szemből egyenesen érkezőnek. Szerencsére baleset nem, csak hangos dudálás és káromkodás követte az esetet. De azóta megtanultam ezt is. Az igazság, hogy az idő, és a megtett km-ek növekedésével egyre nagyobb biztonságban éreztem magam vezetéskor. A lényeg, hogy valalhol el kell kezdeni, ez csak úgy megy, hogy nem retten meg az ember, ha vezetnie kell. Ma már egy sokkal korszerűbb autót vezetek, és úgy alakult, hogy gyakran kell Budapesten is közlekednem. Először ez is nagyon szokatlan és "félelmetes" volt, de ehhez is hozzászoktam. Szóval gyakorlattal minden elsajátítható.

24/F

Én még jogsi nélkül vezetgettem földes úton, mikor megkaptam a jogsim autóra már volt előtte motorra.

Eleinte lassan ment, de én is minél többet mentem, annál nyugodtabban ültem a kocsiba. Kb. 1 hónapja lehetett meg a jogsim, de a nagyobb városokban addig még nem vezettem egyedül. Apukámmal kimentünk külföldre (kb. 1000 km) és ezt havonta ismételtük, nagyjából így tanultam meg vezetni, hogy nagyon sokat mentem és ha a helyzet úgy hozta, inkább ismeretlen úton.

L