Melyik a benzin takarékosabb menet, ha a lejtőn lefelé 5-ös sebességbe gurulok, vagy ha kiteszem üresbe?

Nekem olyan van, úgyhogy személyesen érintett vagyok.

4 seb., szervó nuku

"Én még nem láttam autót amelyik üresben fel tudott volna menni egy emelkedőn, de még olyat sem nagyon, amelyik akár 5ösben fel tudott volna..."

Akkor te még nem sok autót láthattál életedben, ember. Vagy csak kis porszívó motoros szarságokat. Normális, nyomatékos verda 5-ösben simán felmászik egy emelkedőre :)

Ne keverjük össze azt ha lendületből érkezel az emelkedőhöz, és alapból van már sebességed amit tartani kell, és azt, amikor mondjuk alapból lassabban érkezel oda.

Amúgy pedig ez teljesen autó és emelkedő függő de szerintem a legtöbb autónál azért vissza kell kapcsolni 4-esbe hogy nagyobb nyomatékod legyen és normálisan fel tudjál menni...

Jó persze egy 200 lovas vadállatnak lehet nem okoz gondot felmenni, de amerre én járok emelkedős részeken ott azért megnézném mit kezdesz egy 70-90 lovas kocsival, mert hogy 5ben fel nem mész, az szinte biztos...

Attól függetlenül az az aranyszabály még áll, hogy abban a fokozatban megyünk le, amelyen felfele is.

Egyébként köszi hogy megint belém kötött valaki, örülök hogy örömöt okoz neked.

Hát tudom, hogy az emberek nagy része kisköbcentis matchboxxal jár, nem is irigylem őket.

Azért is írtam, hogy "nálam" az autó 150 pacinál kezdődik. Meg olyan 200 nm-nél. Az meg már elég ahhoz, hogy 5.-ikben is felmásszon az ember egy emelkedőre (ha nem vmi extrém szögről beszélünk) félgázzal. Napersze 150 ló és 200 nm mondjuk olyan max 1,5 tonna esetén. 2 tonna körül meg afelett az már édeskevés.

Különben meg te írtad, hogy "nem nagyon láttál még olyan autót, ami 5.-ikben felmegy az emelkedőn", erre reagáltam. Lehet, hogy a kis porszívómotoros corsák meg stiftek nem mennek fel, de egy normálisabb vas, amit én autónak nevezek, az simán :)

Jó hát akkor mások a fogalmi rendszerünk.

Nálam:

autó: 0-100-110 lóerőig

sportosabb autó "sportkocsi" :110-200 le (azért teszem ide a sportos jelzőt, mert az utcai autók sport változata jellemzően ebbe a tartományba esnek. tudom hogy ezek nem igazi sport autók, mert attól hogy kicsit erősebb a motor, meg hangyányival a fék, attól nem lesz az, de ha egyszer a hétköznapi életben inkább ilyenekkel találkozok akkor mégis...)

vadállat: 200le felett minden :)

És nálam teljesen külön kategóriát képeznek a sport célra készült autók, legyen szó akár az astra kupában induló astráról, akár a swift kupában induló swiftről, de beszélhetünk bármi másról is, ami pályán megy, az nálam külön kategória, ugyanis speciálisan versenyzésre van felkészítve, minden porcijáka erre kiélezve, nem összehasonlítható egy utcai autó "sport" változatával, de még akár egy eredetileg is sport célra készült erősebb kocsival (lotus, ferrari, stb...) sem.

Persze majd most osztja az észt a sok BMW-s, meg mercis meg tököm tudja még milyenes, hogy neki XXX Le-s kocsija van, és még azt is kevesli, stb...

Utcára szerintem a 100 LE bőven elég, 200LE meg már kezdi súrolni a veszélyesség határát (nehéz megállni hogy ne nyomd neki, és az 50-et kb 10-nek érzed, tehát erőteljesen figyelni kell hogy ne hajts gyorsan).

Szóval mások a határaink, ennyi.

Mondjuk én a kőkemény 50 pacival torony magasan a sereghajtók dobogóján állok, de nem zavar. Néha persze jó lenne 1-2 pacival több, hogy egy sávváltásnál nyugodt legyek, egy-két bicajost meg merjek előzni, de annyira nem zavar a dolog, mint sokan gondolnák. Jobb is így, nem tudok (mégha akarok sem :P pályán gyorshajtani...

Igen vezettem már 200 lovas kocsit is, hát valóban élmény, más világ ezt nem tagadom. De azért az sem véletlen hogy nagyon sok 150-200 le feletti kocsit törnek össze. Ezekhez már vezetni is kell tudni, én tudom magamról hogy még ha lenne is pénzem rá, nem állnék készen arra, hogy tudjam vezetni.

Off: egyik márka képviselőjétől kérdeztem, hogy volt-e már olyan, hogy a 400 lovas kocsit elvitte valaki és záros határidőn belül megtörte. A válasz egyértelműen igen volt (többen is), és itt nem arra kell gondolni, hogy parkoláskor nekimentek a bevásárlókocsival (ha érted mire gondolok...)

Hát ja, más a hozzáállásunk. Én pont hogy egy 180-200 lóerő körüli teljesítményű autóra vágyom, és mivel nem vagyok se apuci kisfia, se sztárügyvéd, be kell érnem egy régebbi autóval, ami viszont nem baj, mert kedvelem a 10-20 éves autókat. Mármint az autókat, amiket akkoriban gyártottak, nem azt a tényt, hogy 10-20 éves.

Úgyhogy most ez a következő project. Az meg hogy közútra kell -e...hát ez relatív. Részben igazad van, de amúgy igazából a sofőrtől függ, nem az autótól. Egy jó sofőr lehet, hogy odalép, de nem fog veszélyesen vezetni egy erős autóban ülve sem, ugyanakkor egy 50 lovas kocsival is lehet nagy balesetet csinálni.

Sőt, én azt mondom, hogy akinek van egy erős gépe, valószínűleg kimértebben vezeti, mint aki csak néha szabadul be egy ilyen autó volánja mögé. A ferraris, lambós, jaguaros történetek ebből kifolyólag nyilván nem kitaláltak, aki életében először ül be egy több száz lóerős autóba, általában vagy nem meri meghajtani, vagy elszaladnak vele a lovak.

Illetve arról se feledkezzünk meg azért, hogy okosan használva a + erő több biztonságot jelent, előzésnél, meg nem egyszer más által okozott veszélyhelyzetekből is kimenthet.

Na és persze ha nem vmi kisköbcentis agyonturbózott verdáról beszélünk, akkor ott van még a hang kérdése, ami egy autókedvelő embernél nagyon nem utolsó szempont :)

Nekem nincs bajom a kis autókkal, egészen addig, amíg a megfelelő látási és haladás viszonyok mellett tartják városban az 50-et, országúton meg a 90-et. Ha nem tart fel, felőlem foroghat akármennyit a kis motorja, engem nem érdekel.

Csak, hogy pontot tegyünk az i-re: igenis van tehát nem egy olyan gép, ami 5.-ben is felmegy az emelkedőn, sőt, te is láttál már ilyet, sőt, ültél is benne. Lejtőn pedig sebességben gurulunk.