Vettél már úgy autót, hogy azt nem engedhetted magadnak?

Hitelt mi is vettünk fel rájuk anno, de kellettek.

Pluszban valami hasonló szituációban lennék mostanság, de nem ugrok fejest az egészbe. Azaz a kassza nem lesz jó leengedve érte. (Értsd: a szegmens 20 milla felett van újonnan, 6-7 milláig meg leginkább lefingott sz*rok vannak már zömében, 3-400000km-el a hátuk mögött.)

Az első autó amit a feleségemmel vettünk az hiteles volt és nem volt sok fizetésünk. De kellett egy megbízhatóbb autó, igy belevágtunk.

Végülis megérte mert azóta ki van fizetve és nagyon jól jártunk vele.

Szerintem nem, annak idején az itteni válaszolók meg leszóltak, hogy agyatlanul erőn felül felelőtlenül költekezek.

A sztori röviden:

Van házam, hitelem nincs, soha nem is volt egy fillér sem. Nem gyűjtöttem konkrétan semmire. A bankszámlámon céltalanul gyűlt a havi szinten nem felélt pénzem. Nem arról volt szó, hogy éheztem, nyomorogtam volna, vagy más cél elől vettem volna el a pénzt. Bár igaz, hogy alapvetően spórolós vagyok, az értelmetlen dolgokra utálom kidobni a pénzt.

A lényeg: 5 év alatt gyűlt össze annyi pénzem, amiből újonnan meg tudtam rendelni egy jobb autót, amire mindig is vágytam. Alapjában véve az autó nekem nem csak egy közlekedőedény, vagy használati tárgy mint a mosógép, hanem valamennyire hobbim is az autókkal való foglalatoskodás. Így mivel nem hiányzott semmi máshoz ez az összeg, megvettem. Nem nulláztam le teljesen a bankszámlámat, de a rajta győlt pénzmennyiség nagyobb részét valóban elvitte.

Hozzáteszem, sosem volt gond a márkaszervizes szervizszámla, vagy egy szett márkás gumi megétele. Nem kellett miatta zsíroskenyéren élnem hó végén.

Szóval én nem érzem úgy, hogy a takarómon túl nyújtózkodtam volna. De itt megkaptam akkor (ez 6 éve volt, ma is ezt az autót használom minden gond nélkül) hogy mekkora felelőtlen barom vagyok, hogy erőmön felül költekezek és nem 3 havi fizetésemnek megfelelő hasznát öreg roncsot vettem. Nem fogom tudni fenntartani, stb... A másik ami miatt leszóltak, hogy lehetek ekkora hülye, hogy nem hitelre vettem az autót, hanem kp-ra voltam képes egyben kifizetni. Én inkább attól idegenkednék, hogy nem a sajátom az autó, hanem a banké. És évekig fizethetek rendszeresen. Ki tudja addig mi jön közbe. Sokkal rosszabbul esne, ha ellopják, totálkárosra törik, stb és még évekig fizethetek kvázi a semmiért, mint egyben kifizetni, onnantól tudom, hogy a sajátom, a fenntartásán kívül nem fizetek rá pluszban, azt csinálok vele, amit akarok. De biztos én vagyok fordítva bekötve és rosszul gondolom...

6 év távlatábol sem látom semmi hátrányát, hogy annó megvettem. Most sem a kert végében rohad letámasztva, mint ahogy akkor vizionálták nekem egyesek.

#7 Hasonlóképpen vagyunk a kis ezeréves Fiestánkkal, mondjuk élvezeti értéke nulla közeli, és pont gurulni kell, nagyon másra nem. Mákunk is volt, hogy nemigen kell piszkálni, csereperiódusokat tartod, random kipufogórohadás meg ajtókárpit szakadás volt ami tényleg bosszantó, egyébként egy ékszíjjal, meg a legelején komplett átnézés után kuplung- és szelepsor cserével megvoltunk, meg a legutóbbi műszaki előtt a hátsó fékek párban, ezen kívül tényleg csak gumi, na meg üzemanyag, és persze műszaki volt vele. Az ára felét elköltjük műszakira olykor, de legtöbbször megáll 100k alatt. :D Nyilván ehhez kellett nem kis mák is, de ha átnézettük volna, akkor is ugyanez az autó lenne, hehe

Kicsit utánakeresgélve indult be a Ford bizalmam, szigorúan öreg autó témakörben, a mostaniakhoz lövésem nincs, gondolom jaó a legtöbb :) Hasonlóan gondolkodva mondjuk másfél-kétmillás kerettel, jóval újabb kis igásbarommal számolva is lehet úgy venni típust és állapotot, hogy szinte csak formaság előzetesen átvizsgáltatni és talán még az első napi nagyszerviz is csak valami ilyen lesz, hogy "olajat se kellett volna cserélni, csak mondtad, hogy ragaszkodsz hozzá".

Mellesleg egy akkoriban létesült random fehér murvás használtautó kupecnál szemeltük ki, a legolcsóbb volt. Talán már az ördög is sajnált minket azon a ponton az előző, hasonló beleválasztásunkkal, onnan a szerencse, de eddig tényleg nagyon kezes, igazából csak mi lehetnénk még gondosabb gazdák.

#8, a 7-es vagyok. Nem értem a párhuzamot, én nem erről írtam.

De ha már említetted az előző autóm egy dízel H Astra volt. A végére már sok km-t bele toltam és nem volt már fiatal autó. De az is olyan volt, hogy csak olajcsere és tankoltam. Műszakira soha nem kellett rá külön költeni. Igaz én olyan vagyok, hogy a legkisebb gyanús zörejt is nagyon a szívemre tudom venni, nagyon zavar és azonnal javítom, vagy ha nem boldogulok vele, akkor szervizbe viszem. Képtelen vagyok úgy kezelni, hogy jól van az úgy következő műszakiig, még ha teljesen jelentéktelen dologról is van szó. Öreg autónál is borzasztóan zavar a tudat, hogy nem 100%-os, nem tökéletes az autóm.

A legkomolyabb gond vele egyszer egy hűtővízcső kidörzsölődése és egyszer egy generátorfelújítás volt. Azt hiszem egyik sem a világ vége...

Az "újjal" (6 évessel) nem volt még semmi komolyabb gond, igaz kevés km is van még benne.

#7: 6 éve pont lehetett agonizálni azon, hogy hitelre vásároljon az ember akkor is, ha rendelkezésre áll a teljes összeg, mert olyan volt a kamatkörnyezet. De az tisztán emocionális kérdés már, hogy mi fáj jobban, az elbukott hozam, vagy vele szembe állított esetleges "nincs már autó, de fizetni kell" érzés. Nyilván ez nem racionális döntás már, szóval pont mindegy, melyiket választod, biztos lesz aki leszól érte.

Egyébként pont erre a 3-6 hónapos (szabálynak nem nevezném) okosságra utaltam én is. Valami h/lye egyszer leírta valahova, azóta szajkózza boldog-boldogtalan, közben meg kb. semmi értelme egy ekkora általánosításnak. Van akinek 6 havi jövedelméből, vagy megtakarításából sem vállalható az autó vásárlása, másnak meg 60 haviból sem okoz gondot.

#6