Egy átlagember mennyire engedhette meg magának annó a mechanikus írógépet?
Nekem is van egy jól működő írógépem, amit a papámnak köszönhetek, hogy megmaradt, és sokminden mást is neki köszönhetek, hogy megvan még, mert ő gyűjtögetett. Sajnos a papa már nem él, úgyhogy ezt a kérdést tőle már nem tudom megkérdezni. (1932-2021) Leginkább a 60-as, 70-es évekre vagyok kíváncsi, hogy akkor egy átlagember mennyire engedhetett meg magának egy mechanikus írógépet, mint használati cikk, amikor még az írógép volt elterjedve mindenhol. Nyilván ez az adott ember keresetétől is függ, hogy mennyire engedhetett meg magának ilyesmit. Néha szoktam használni az írógépemet, ha valami hosszú szöveget kell írni. Mostanában a német tételeket írom vele össze, hogy egy helyen legyenek a tételek, és így könnyebben tudom elolvasni, mint a saját kézírásomat. A mindenkinek kötelező szakaszvizsgára kellenek nekem a német tételek. Nagy része már megvan, és már olvasgattam is őket. (Szerdán lesz a szakaszvizsga.)
Így néz ki az írógépem: [link]
Az ára nem volt ugyan olcsó, de nem volt vészes, attól még bárki vehetett volna írógépet, viszont sok embernek nem volt szüksége rá, meg aztán akinek esetleg mégis lett volna, az nem tudta volna használni - azért nem vett.
Ma talán furcsa ez, amikor a komputer miatt mindenki használ tasztatúrát, így gyerekjáték rajta pötyögni, de akkoriban a gépírást iskolában tanították és egy szakma volt (a gyorsírással együtt).
A nagynéném könyvtárban dolgozott és egy nyári vakációban ott játszottam életemben először egy írógéppel, keresgéltem rajta a betűket, egy nyolc-tíz soros kalimpálás eltartott vagy másfél óráig, pedig nem voltam ügyetlen srác, olyan 16-17 éves lehettem, csak addig soha életemben nem csináltam hasonlót, ahogy az emberek többsége sem, így kevesen tudtak gépírni.
'70-71 ben olyan 1800-2000 Ft volt egy havi fizetés és az már viszonylag jónak számított, egy írógép meg került olyan 8-900 Ft ba.
Ám nem ilyen kompakt kis cucc volt, ez későbbi modernebb típus, amit akkor vettem, az még olyan régimódi Remington típus volt, amit már a harmincas években is gyártottak. A Bizományiban vettem, mert nemigen lehetett újat üzletben kapni, ez is furcsa manapság, mert akkoriban a használt drágább volt, mint az új, viszont újat meg nem lehetett kapni, minden hiánycikk volt. Ez egyébként ekkoriban kezdett megszűnni, a hetvenes évek egy aranykor volt.
Ezek más bolygón élhették a át a korszakot. :D :D :D
"'70-71 ben olyan 1800-2000 Ft volt egy havi fizetés és az már viszonylag jónak számított"
71-ben végeztem technikumban, autóvillamossági szerelőként helyezkedtem el volánnál, 8 Ft-os órabérrel, ami majdnem 1600-ra jött ki a borítékban - vidéken, szóval az 1800-2000 Ft az elég pocsék fizetésnek számított.
"Régen az átlagembernek nem volt szüksége írógépre. Egyszerűen fel sem merült benne, hogy vegyen magának."
Akkor mi nem voltunk átlagemberek. :D Édesapám úgy 70 körül vett egyet. A korabeli sajtó is másképp gondolta, mint a gyakoris nemtudomka, az irodagépes szaküzlet vezetője a vásárlást az értelmiséghez közötte. A fene tudja, az mennyire volt igaz, de most, hogy árat kerestem, írógépet veszek hirdetésekkel tele van a 70-es évek elejei napilap. Egyet találtam, azt mondja, hogy Consul típusú táskaírógép 2370 Ft volt 72 decemberében, míg egy másik cikkben az importról beszélgetve az hangzik el, hogy 30-35 dollárért tudtak kapitalista oldalról vásárolni. Mármint a nagykerek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!