Ha egyedül élek, és arra kerül a sor, hogy sikeresen leteszem a jogsit, de félek kocsit venni, bevonhatom valamely ismerősömet az autó kiválasztásába?

Az a baj, hogy az ilyen ötletnek van utóélete is!

Konkrétan a vásárlás után jelentkező valamennyi hibánál rá lehet kérdezni, hogy:

-"te is ott voltál, nem vetted észre?"

-"miért nem szóltál hogy kopott?"

-"nem igaz, hogy nem láttad!"

-"ha nem értesz hozzá minek jöttél?"

-"megvetetted velem a sz@rt"

-stb., stb.

Így lehet könnyen elveszteni barátot/ismerőst és szerezni ellenséget/haragost.

#12 Pont erre gondoltam én is a #1 hozzászólásban, de így sokkal szemléletesebb.

Meg pont emiatt nem szeretek ilyenkor "segíteni", de azért el megyek, ha megkérnek.

#13.

Több évtizedet dolgoztam autók között, és sajnos én is belefutottam ebbe a hibába.(innen a példák sora)

Elmentem segíteni, aztán én lettem a bűnbak.🤯

Én is valahol #veterán vas -nak adok igazat, elég necces, ha annyira tanácstalan valaki mint a kérdező, és végülis te mondod meg neki a tutit.

Hál istennek, én ezekből jól jöttem ki, mert volt aki 10 év után is azt a kocsit használja amire rábeszéltem, de az ember nem orákulum, szóval még ha ismered is az adott technikát, akkor is lehet, hogy pont az kinézett autó egy betegágy.

Mondok egy példát, a testvérem régebben vett egy dízel E90-es BMW-t mert akkoriban nekem is az volt és tetszett neki. Még motorkód szinten is szóltam neki, hogy még az M-es legyen ne az N-es. Én is találtam nekik meg a neten azt ami jónak tűnt, mégis sokat szívtak vele.

Bár ők érdekes módon szinte minden autóval elég sokat szívnak, meg a leglehetetlenebb dolgok megtörténnek velük autóval kapcsolatban, ez nem tudom miért van.

Szerencsére nem azok a fajták, akik másokat hibáztatnak, de mégis az volt a vége utólag, hogy nem szerették a kocsit, meg sok a gond vele, holott én meg imádtam a sajátom.