Én vagyok a szeretncsétlen amiért 30 óra vezetés után nem tudok királyul parkolni egyedül, és néha vannak figyelmetlenségeim?

Sziasztok!

26 éves vagyok, diplomás. Nem büfészakon végeztem. Jó munkám van, és külföldön kaptam most egy melót, emiatt hamarosan költözöm. Előtte megpróbáltam megcsináni a jogsit itthon. Nagyon lassan megy az egész... Elég szétstresszel az, hogy alig van már időm, és szeretnék még órákat venni... Azt, hogy diplomás vagyok, csak azért írtam, mert az oktatóm nagyon nagyon sokszor jegyzi meg, hogy: A vezetés ám nem olyan dolog, amit könyvből meg lehet tanulni, és rengeteg az olyan diplomás, aki semmihez sem ért, és képtelen megtanulni vezetni, mert csak magolni tudnak az egyetemen. A szakmám amúgy totál gyakorlatias, de az egyetemen valóban summa cum laude végeztem... Vannak gondjaim a parkolással, főleg, mert szeretném megérteni, hogy mikor merre és miért tekerem a kormányt, és az oktatóm szerint egy hülyeség, csak érezni meg látni kell, hogy mit csinálok, és akkor nyomja a szöveget, hogy hiába akarok itt megtanulni valami biztos pontot, ez nem fog összejönni. 30 óra után nem tudom, hogy baj-e, hogy nekem nem f-sza minden. Vannak bizonytalanságaim. És nem értem emiatt miért piszkál. Vagy ténylegesen ennek simán kellene már mennie? Amikor forgalomban kell menni, az egészen okés, néha-néha van, hogy benézek egy-két dolgot, néha nem tudok eldönteni dolgokat, hogy mondjuk valaki elé még beférek-e... Ilyenkor én inkább várakoznék még, de az oktató mindig nyomja, hogy menjünk, menjünk... Összességében nem tartom magam akkora nyomoréknak, de mikor ilyeneket mond nekem, eléggé rosszul érzem magam. Főleg, hogy dicséret, na az sosem hagyja el a száját. De ezt már nem is várom tőle...