Miért vezetem sokkal jobban a sajàt autómat,mint a tanulóautót vezettem?

Embere válogatja, én oktatóval felszabadultabb voltam, inkább levette a vállamról a stresszt, elvégre nem volt rajtam semmi felelősség, nem nekem kellett gondolkodnom azon, hogy merre menjek és ugye fix idejű volt az óra, az azért elég más, mint amikor a családod csicsereg mögötted és mindenre neked kell figyelni. A forgalmi vizsga meg maga volt az álom, a legstresszmentesebb órája az életemnek, tudtam, hogy utána még évekig ott fog mellettem ülni az apám, aki megtanít dinamikusan, rugalmasan és normálisan közlekedni, amit a szinte betanított útvonalon "ha ennyivel mész akkor váltanod kell" oktatáson ugye lehetetlen megtanulni, és az sokkal stresszesebb, mint az oktatóval vezetgetni.

Az, hogy elindulás-váltás könnyebb, ennek örülni kell, de ugye ez csak a vezetés, annak meg nagyon rutinosan kéne mennie (elég szomorú, hogy sok frissjogsisnak nem megy), mert az igazi feladat a közlekedés, másokra figyelés, szituációk felmérése. Sok sikert, jó gyakorlást!

Általában természetesen lazábban, nyugodtabban vezet az ember akkor, ha nem ellenőrzi valaki folyamatosan. Hasonló hatást érhet el az is, ha mondjuk friss jogsisként anyád-apád beül melléd és okoskodik neked folyton, lassan mész-gyorsan mész, minek váltasz sávot, váltani kéne stb stb, örülj ha neked nincs ilyen élményed, nekem rendszeres volt ez anno édesanyámtól (aki amúgy tényleg borzalmas, lassú és nagyon bizonytalan sofőr, és ezt már akkor is tudtam, volt is bőven veszekedés).

Ez az egyik. A másik, hogy természetesen az autó is számít. Nekem például nagyjából 6 év vezetés után (és ez alatt volt 5 különböző autóm, öreg is, újabb is, gyenge is erősebb is) tettek a fenekem alá előző munkahelyemen egy céges autót, ami egy vadiúj Kia Cee'd volt. Azt gondolná az ember hogy egy új, modern autóhoz aztán biztos hamar hozzászoksz, de az a vicc hogy nagyon nehéz volt, egyik kocsimhoz sem volt annyira nehéz úgy hozzászoknom hogy rángatástól, hirtelen mozgásoktól mentesen, lazán és finoman tudjam vezetni. A kuplungja fura volt, valahogy baromi nehezen volt adagolható, a fék is hatalmasat harapott és nagyon nehéz volt adagolni, a kormányzás és maga a váltó mondjuk jó volt, de kellett vagy 1000km benne mire tényleg reggel beülve egyből szépen tudtam vezetni. Egyik autómnak sem kellett eddig ennyi idő / levezetett km, hogy megszokjam, pedig volt ott 80-as, 90-es évekből származó (igaz, jó állapotú) autó is, amire azt mondaná az ember hogy biztos nehezebb vezetni, és nehezebb hozzászokni.

Ezzel szemben kollégáim akik ugyanezt az autót kapták, leginkább pozitívan nyilatkoztak róla. Volt még egy nő akinek szintén nem feküdt annyira, mindenki másnak igen. Egyszerűen nekem nem sikerült hamar ráhangolódni.

Szóval szerintem van olyan hogy a te vezetési stílusodnak egy autó nem fekszik, és az is egyértelmű hogy stresszel az, ha valaki ellenőrzi hogyan vezetsz.

Szerintem nem igazán számít, hogy milyen erős és milyen üzemanyag. Sofőrként az interfész hangolása számít, ami típusonként változó.

Vezetési stílusod szerintem még nincs, ez tipikus Dunning-Kruger, amikor még rá kell ébredned, hogy mennyi mindent nem tudsz, mennyi mindent másképp csinálsz, mint 10 év múlva fogsz.

Oktatóval nekem sose volt bajom, de az eleinte zavart, ha utasom volt (aki természetesen már nem az oktató). Máshogy vezetsz, ha nem egyedül utazol, legalábbis én ezt tapasztaltam mindig is.

@7, az az egy dolog biztos, hogy a stílusod változni fog. Ha egy autókat és a vezetést valamelyest kedvelő ember elkezd vezetni, általában kicsit bátrabb / vakmerőbb mint kéne legyen, hiszen régen várja már hogy lehessen egy autója és menjen vele amerre lát, még érdekli nagyon a padlógáz meg a gyorsaság - és első sorban aki ilyen, az MINDIG azt gondolja, hogy jobb sofőr mint valójában.

Aztán ez értelmes embernél alább fog hagyni, kell 1-2 év rendszeres vezetés hozzá általában (vagy egy baleset, de ne legyen úgy). Azt veszed majd észre hogy kicsit lelassulsz, nem akarsz majd minden zöld lámpától kövér gázzal indulni ha te vagy elöl, nem akarsz ezredmásodpercek alatt váltani, meg szebb utakon minden kanyart úgy venni mintha ralibajnokságra gyakorolnál. És akkor kialakul az a vezetési stílusod ami megmarad. Persze ez csak akkor igaz ha nem egy autós hülyegyerek vagy, aki abban méri a f@szméretet hogy hány lovas meg mennyit megy százon ugyebár. Akkor maradsz hülye a volán mögött amíg élsz.

Semmit sem kell szétpörgetni, hogy ne fulladj le.

szimplán vezetéstechnika. Gyakorlatot szereztél, ennyi.