Ha van egy 20 éves Volvóm, annak 10 év múlva veteránként nagy értéke lesz?

Magyobb eséllyel inkább nem.

A veteránoknál is a kereslet-kínálat függvényében mozognak az árak, amit befolyásol az aktuális állapot is, egy 30 éves autó a kora miatt még nem érték.

Az OT minősítéshez "gyári állapot" szükséges, amit nem olcsó kivitelezni, és a minősítést a tulajdonosváltáskor elveszíti az autó, az új tulajdonosnak is OT vizsgára kell vinni az autót, ha Old Timer minősítést szeretne.

Az igazi OT-s világ 50 év után kezdődik, azoknak már van értéke, a 30 éves autók a veteránozóknak még túl fiatal, a többségnek meg csak öreg tragacs.

Arról nem is szólva, hogy a most 20 éves autó porrá is rohadhat addigra.

Önmagában nem. Az F Astrák is már veterán korúak még sem érnek vagyonokat. Ha teljesen restaurálod, minden full gyári rajta, nincs egy rozsdás csavarja sem és pár évtizedig még így meg tudod őrizgetni, akkor sokat érhet. De ez a sok is relatív. Nem fogsz belőle meggazdagodni, de a legalja öreg autókhoz képest többért tudod eladni.

Idén adtam el a tiédhez képest több mint dupla korú autómat. Jó állapotban volt, mindig garázsban állt, nem volt egy rozsdakupac, vigyázva volt rá, soha nem ütve-vágva. Belül sem volt lelakva, soha nem volt munkásautó. Három dolog nem volt gyári rajta: 1. nem diagonál virsli gumik voltak rajta, 2. a hagyományos mechanikus gyújtásmegszakító helyett sokkal megbízhatóbb elektronikus optikai jeladósat kapott, 3. valamikor a 90-es években rákerült egy vonóhorog. Utóbbit soha nem használtam. De úgy voltam vele, hogy ha már rajta van, engem nem zavar, nem felxelem le. OT-re nem vizsgáztattam le, engem ez annyira nem érdekelt. Nem vagyok egy nagy találkozókra járó típus. Adó, biztosítás így is bagatell tétel volt rá.

A lényeg, az árából nem gazdagodtam meg én sem, de többet kaptam érte, mint egy átlagos lelakott, de ennél jóval fiatalabb öreg-autónál.