A multiméteres fagyálló ellenőrzés mennyire megbízható?

Egy PET palack kupakjába egy vékonyabb csővel/szívószállal (bedugod, végét befogod átengeded a kupakba) mintát veszel, beteszed a mélyhűtőbe, másnap megnézed.

Ha még folyik, nyugodtan hajthatod álomra a fejed.

Ha nem, veszel fokolót..

#1, #2, #3

Nem ártott volna elolvani és megérteni a cikket.

Két egymástól független dolgot lehet mérni a szerző szerint:

1. a fagyáspontot refrektomáterrel, fajsúlymérővel vagy fagyasztóban.

2. a fagyállóban levő korróziógátló adalék mennyiségét feszültségmérővel. (Ahogy a cikkíró és néhány más internetes forrás állítja.)

Ha valaki sosem pótolta desztvízzel az elszivárgó fagyállót, akkor a fagyáspontja nem változott. De a korróziógátló adalék egy idő után elfogy belőle.

Hogy a kérdésre is válaszoljak: nem tudom, hogy jó-e a módszer. Valóban zajlanak ott elektrokémiai folyamatok, de hogy ezeket az adalék megakadályozza vagy csak más irányba tereli, az kérdéses. És hasonlóan: miért lenne feszültség a tartályban levő folyadék és a test között, amikor az áramkör a különböző fémek között a motor belsejében záródik? De lehet, hogy tévedek.

Én a gyártó csereutasítását szoktam követni.

Na várjunk csak! A leírás szerint teljesen két különböző dolog ellenőrzéséről van szó.

1.Fagyáspont ellenőrzése: refraktométerrel vagy fokolóval.

2.Elektrolitként való ellenőrzés: multiméterrel. Ezzel azt méri, hogy a folyadék mennyire vezet, tehát kb. azt hogy mennyi szennyezőanyag, kosz, fémrészecske van a fagyállóban.

Tehát multiméterrel nem azt méred hogy fagy szempontjából jó-e a folyadék! Ez csak egy kiegészítő mérés a fokolás mellett.

Hát ezzel nekem van pár próblémám.

1. Az olcsó, 2-3 ezer forintos multiméterek meglehetősen pontatlanok a méréshatárok alsó és felső tartományában. Ha például mérsz vele 0.05V-ot, akkor az a valóságban simán lehet 0.03V és 0.07V is, márpedig a leírás szerint ez nagyon nem mindegy, mert a 0.03V még bőven jó, a 0.07V meg már régen rossz.

2. A víz önmagában nem vezeti az áramot, csak akkor, ha szennyeződés kerül bele. Normál esetben desztillált vízzel hígítunk fagyállót, azaz az elektromos vezetőképessége lényegében nulla, ha ennek tudatában mérünk valami értéket, akkor az betudható az elektrolízisnek. Oké. Na és ha csapvízzel van hígítva, ami már önmagában is sokkal vezetőképesebb? Nyilván értelmes ember ilyet nem csinál, meg a sajátjáról tudja is, hogy mi van benne, DE! Ha mondjuk valaki vett év közben egy autót, nyilván most tudni szeretné milyen a fagyálló, de nem tudja mi van benne, szóval ez a mérés ez halott ötlet. Persze tudom, "ha nem biztos benne, akkor cserélje le", de tudjuk milyen a magyar mentalitás... sokan még azt sem cserélik, amit nagyon fontos lenne és az életét veszélyezteti, szóval a fagyállót pont lef*ssa.

3. A legtöbb ember nem tudja használni a multimétert, még sok autószerelő sem. Szó szerint. Mióta én a szakmában vagyok (ami nem olyan túl sok idő, de azért már jópár éve), volt pár kollégám és szinte egyik sem tudta használni. Nem tudják hova kell tekerni (nem ismerik még az áramköri/elektronikai jelzéseket sem), nem tudják hogy kell mérni (egyik pl. párhuzamosan akart áramerősséget mérni, ráadásul a mérőkábel a feszültségméréshez használatos lyukba volt dugva), stb. Így nem is értem, hogy miért ajánlunk a műszaki dolgokhoz abszolút tudatlan embereknek ilyeneket. Ha olcsó szart vesznek, az haszontalan (lsd. 1-es pont), ha pedig drágát, akkor kiadnak egy csomó pénzt valamiért, amit használni sem tudnak, vagy legjobb esetben 99.9%-ban kihasználatlan marad.

4. Meg amúgy is tök fölösleges, egyszerűen csak meg kell nézni a színét és áttetszőségét. Ha egészséges a színe és áttetsző, akkor jó. Ha el van színeződve és/vagy ködös, homályos, átlátszatlan, akkor tele van kosszal és szar. Kész. Tessék, ingyen megoldás és talán a szemét mindenki könnyebben használja, mint a multimétert.

#2, #6:

Amikor az újságíró sem tudja mit mér. Mondjuk 50 mV-t mérni 20 voltos méréshatárban, az sem túl okos dolog, miközben ott a 2 voltos, vagy némelyiken a 200 mV-os méréshatár. És mit is mér tulajdonképpen? A multiméter sosem lesz pH-mérő, ha elsavasodik a fagyálló, akkor elkezdi enni a könnyűfém alkatrészeket. Akkor szokott savasodni, ha az ezt megakadályozni hivatott adalék már elöregedett benne. Egy savas közeg kétségteleül tud galvánelemként működni, DE: a galvánelem feszültsége az elemet alkotó fémek standart elektrópotenciáljától függ. Az egyik anyag adott, az aluminium motorblokk. A másik pedig a műszer mérőcsúcsa. Kiváncsiságból megismételtem Karotta "kísérletét", mértem én mindent 80mV-tól 420mV-ig, attól függően hogy a múszer mérózsinór végét, forrasztóónt, vörösréz fóliacsíkot, aranyozott RCA-csatlakozót, rozsdamentes acél csavart lógattam be a löttybe. Ennyit a mért érték bármit is jelentéséről, nem jelent semmit.

Viszont ennek alapján értem az aluminium hűtőt: réz hűtő egy alu blokkal egy jó kis galvánelemet alkotna, aminél üzemszerű, hogy az egyik elektród elfogy, jelen esetben az aluminium.