Elmúlik a vezetéstől való félelmem?

Amikor készséggé válik a padálok, az index és a kormány kezelése, akkor vélhetően a félelmed is elmúlik.

Ha nem, akkor inkább hagyd a fenébe.

Szerintem ez nem a 10-11. óra körül múlik el a többségnek. Oktató mellett a végén már nem igazán féltem (mondjuk én nagyon sok órát vezettem oktatoval), aztán utána egyedül meg volt kb 2-3 hónap, amikor nem féltem.

Mondjuk ha megelőznek, azon semmi félnivaló nincs, hadd menjen, aki menni akar. Én sokat vezetek országúton, de nem szoktam 90-95-nél többel menni, és igen, meg szoktak előzni. Nyugodtan, inkább elozzon meg, mint jöjjön a seggemben kilométereket.

Én nagyon nem szeretek előzni, csak a munkagépeket szoktam, vagy ha valaki tényleg nagyon lassan megy előttem, és tényleg csak akkor, ha úgy érzem, tényleg biztonsággal meg tudom tenni.

A stressz meg valóban akkor múlik el, amikor az embernek ugyanúgy nem kell gondolkodnia a vezetésen, mint a járáson, vagy az íráson, csak csinálod.

Én a jogsi megszerzése után pár évig vezettem, szerettem is vezetni, szerintem nem is csináltam rosszul. Mondjuk, mások szerint sem, mert a tesóm elengedte velem a kislányát egy hosszú útra.

Aztán eladtam az autót, és kihagytam kb 10 évet. Ezalatt semennyit sem vezettem. Amikor pár éve újra autót vettem, és elkezdtem vezetni, országúton eleinte a kb. 80-as tempót éreztem biztonságosnak! Ha gyorsabban mentem, kezdtem elbizonytalanodni a kocsi uralma felett. Így hát egy darabig 80-nal vezettem. Kb. egy hónapig tartott, de nem kellett mindennap városon kívül is mennem.

Utána elmúlt, és most már néha azon veszem észre magam, hogy túl gyorsan megyek, és visszaveszek a gázból. Megszűnt az átmeneti bizonytalanság, ahogy újra rutinom lett.

Remélem, az oktatód tudja, mit csinál, és azért presszionál, hogy megszokd a sebességet. Egyrészről, most nagyobb biztonságban érezheted magad, amíg melletted ül, hiszen neki is vannak pedáljai, szükség esetén közbe tud avatkozni, másrészt viszont én sem azáltal nyertem uralmat a kocsi felett, hogy magamra erőszakoltam a bizonytalanságot okozó tempót, hanem azáltal, hogy a biztonságosnak érzett tempóban vezettem, és idővel jött meg a biztonság érzete a magasabb sebességben is.

De az a gondolat mindenképpen segíteni tud, hogy az oktatódnak is vannak pedáljai, és nagy-nagy rutinja a rutintalan tanulókkal való vezetésben.