Az valami más égő a kocsikba, ami kékesebb fénnyel világít, és úgy felidegesített, amikor már 100m-ről teljesen elvakított a sötétben, amikor biciklivel mentem vele szemben?

Ezek eredetileg a HID (vagy hétköznapi nevén xenon) fényforrások voltak. Azok világítottak jól látható kék színnel, de később kitalálták az ezeket utánzó halogén izzókat is.

Manapság vannak a gyári beépítésű HID-fényforrások, ezek látványosan kékek és általában nem vakítanak, mert automatikus fényszórómagasság-állítójuk és fényszórómosójuk van, illetve erre kitalált (leggyakrabban projektoros) lámpatestekbe építik be őket.

Vannak ezeken kívül az utólagos xenonok, ezek halogénizzók helyére építhetőek be és nagyon jól tudnak vakítani, mert a halogénhez tervezett lámpák más formájúak, mint a HID-hez tervezettek, ezért azoknak a fényét össze-vissza vetítik, ami a nagyobb fényerővel párosítva csodás eredményeket hoz. Ráadásul ezek nem automatikus állításúak, tehát gyakran előfordul, hogy az égbe világítanak, ami halogénnél nem is annyira zavaró. És általában a tulajdonosok arról is megfeledkeznek, hogy az átalakító készlet beépítése után a fényforrást bizony pozicionálni kell, mert a tükör még úgy is eléggé érdekes vetítési képet ad (hiszen halogénhez találták ki), de ha nincs is a megfelelő helyen a fényforrás, akkor meg teljes a káosz.

A harmadik megoldás pedig a tuningizzó, ami ugyanolyan halogén, mint az eredeti, csak kék a színe. Hogy jobb-e vagy sem, döntse el mindenki maga, viszont a fényszórómagasság állítása itt is gyakran elmarad és divatba jöttek a szabványosnál nagyobb teljesítményű, atomvillanásként világító izzók is (pl. a 60/55 W-os H4-eseket lehet kapni 140/100 W-os változatban is).