Hogy tudnám leküzdeni a halálfélelmet autóban, ami a jogosítványom megszerzésével együtt alakult ki?
Egész életemben soha nem volt félelemérzetem autóban utasként, szívesen beültem mások mellé, nem bántam azt se ha gyorsan megyünk. Tudtam hogy kell képesítést szerezni az autóvezetéshez, sok óra egy oktatóval plusz egy vizsga, úgy voltam vele hogy aki ezt teljesíti az nyilván tud vezetni.
Aztán megcsináltam a jogosítványt, és azóta non-stop halálfélelmem van, rettegek hogy baleset ér.
Nem tudom hogy másnak volt-e hasonló... Nekem az okozza a gondot, hogy én saját magamat elég bénának éreztem az oktatáson. Abszolút nem éreztem hogy hol van a jármű az úton, néha elbambultam, totál nem vettem észre más közlekedőket vagy tereptárgyakat, szerintem 1000% a szerencsén múlt hogy nem okoztam balesetet. Ennek ellenére gond nélkül átmentem a vizsgán első próbálkozásra.
Ezek után remélem mondanom sem kell hogy én magam soha többé nem ültem volán mögé, de a fő probléma az hogy minden bizalmamat elveszítettem a jogosítvány iránt. Ha egy ilyen szerencsétlen vakegér mint én is átmegy első próbálkozásra, akkor semmit nem garantál az a kártya. Tele lehetnek az utak hozzám hasonlókkal, hiszen nekem se került nagy erőfeszítésembe hogy megszerezzem a jogsit, pedig nagyon nem kellett volna.
Azóta halálfélelmem van ha autóban ülök, de még akkor is ha más vezet. Az sem számít ha a mellettem ülő sofőr tapasztalt és normális, rettegek hogy akkor is jöhet egy másik autós aki olyan mint én, és balesetünk lesz. Gyomorideggel ülök be mindig, azon kattog az agyam hogy mi van ha ez az utolsó utunk.
Az éjszaka a legrosszabb, mivel én alig látok a sötétben, és feltételezem más is simán megkapja a jogsit úgy, hogy kvázi vak éjszaka.
Természetesen amikor csak tudom, elkerülöm hogy autóba kelljen ülnöm, de sajnos nem mindig kivitelezhető, a családom és a barátaim ragaszkodnak hozzá sokszor hogy azzal menjünk, illetve sokszor nincs is más opció.
Lehet valamit kezdeni ezzel? Volt esetleg valaki hasonló helyzetben, hogy régen nem félt, utána meg igen? Segített valami?
válasza:Pszichiater.
Ez nem sima 'benasag' kerdese, sulyos szorongasod van (es amikor tanultal, akkor sem volt maskepp), amit egyedul nem fogsz tudni csak ugy lekuzdeni.
#1
Azért nem hinném, hogy emiatt gyógykezelésre, gyógyszerekre lenne szükségem. :D
"amikor tanultal, akkor sem volt maskepp"
Ezt honnan veszed?
válasza:Ez alapjan de, gyogyszeres kezelesre van szukseged:
'Azóta halálfélelmem van ha autóban ülök, de még akkor is ha más vezet. Az sem számít ha a mellettem ülő sofőr tapasztalt és normális, rettegek hogy akkor is jöhet egy másik autós aki olyan mint én, és balesetünk lesz. Gyomorideggel ülök be mindig, azon kattog az agyam hogy mi van ha ez az utolsó utunk.'
Hiaba probalod magadnak bemagyarazni, ez nagyon nem oke. Egyaltalan nem tekintheto normalis reakcionak, kulonosen nem ugy hogy tenyleges baleseted sosem volt csak elkepzelted, feltetelezted hogy a tobbiek az uton barmikor megolhetnek. Paranoia, szorongas, panikbetegseg, ezek kozul barmelyik es mindegyik is lehet
#3
Nyilván tudom, hogy nem oké - ezért írtam ki a kérdést.
Volt már kisebb balesetem, és több ismerősömnek is volt súlyos, többek között apukámnak és a páromnak se kellett sok hogy ne ússzák meg élve.
Azt tudom hogy nem annyira ritka a félelemérzet autóban, nekem inkább az a furcsa hogy régen bennem semmi de semmi félelem nem volt, egész addig amíg rá nem jöttem hogy semmit nem ér a jogosítvány.
Gyógyszert azért nem fogok erre szedni...
válasza:nem kell túlbonyolítani...ha félsz, akkor hagyni kell a fenébe.
... az egyik unokámnak megígértem, ha az orrom élé teszi a diplomáját, már viheti is a kocsimat, nekiadom végleg. Eljött a pillanat, itt amkártya, és az összes okirat, viheted, tank tele...
....erre kinyögte, hogy halálfélelme van ha vezetnie kell, főleg egyedül...köszöni, de nem él az ajánlattal...
...mégis hogy szereztél jogsit? -mindig ült mellettem valaki.
Hát ez van. Nem kell sem gyógyszer, se piszológus, egy emberrel kevesebb vezet.
#5
Írtam, hogy utasként is félek sajnos.
Hagynám a fenébe, de pl. boltba csak autóval tudunk elmenni mert munkaidő után már nincs busz. Vagy ha az egész család megy étterembe taxival, akkor én csak nem mehetek egyedül gyalog. Vagy nyaralásra menne mindenki autóval, én meg egyedül vonattal, elég fura lenne. Vagy rokon esküvőjére konkrétan nem tudtunk volna elmenni autó nélkül, mert nincs oda tömegközlekedés. (Néha meg tudom őket győzni, hogy menjünk mind valami más módon, de nem mindig megoldható.)
válasza: válasza:#6: én csak a kormány mögött érzem jól magam, azonkívül bárhová ültetnek, pár száz méter, és okádok(buszon is, ha leülnék).
Szóval nem vagy egyedül. Sőt..sokan vagyunk így, csak nem dicsekszünk.
válasza:Ha úgy érzed, hogy ez rontja az életminőségedet, akkor írd be a google-be, hogy indokolatlan félelem életminőség.
Nálam az első találat:
"Ha úgy érzed, hogy a szorongásod akadályoz a mindennapokban és a normál életminőség kialakításában, mindenképp keress fel egy szakembert!" Igaz, hogy csak life.hu, de akkor is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!