Sokan emiatt (lásd a leírást) szidják a magyar autóparkot. "Roncsok mindenütt!" Pozitív irányba lehet ezen változtatni?

Vannak, tucatszám.

Másik téma.. egyik vesszőparipám mikor valaki az ismeretségi körben vesz egy 20+ éves "német prémium autót, olcsón vagy annál még olcsóbban". Viszi, hordja mint a véres rongyot, és HISZI, hogy megfogta az Isten lábát.

Majd pár nap, hét után mikor előjönnek az első problémák tolja le a MÉH telepre, mert a magasnyomású szivattyú, kettős tömegű lendkerék, katalizátor (egyéb) alkatrész új ára többe kerül, mint az autó piaci értéke. És sosincs vége.. mindig van aki beugrik a hülyeségnek.

Hazánkban az átlagéletkora a kocsiknak kb. 16év, és kb. 80 százalékuk átlagos, középkategóriás autó. Ebből azt lehet megállapítani, hogy ez az a kategória, amely a magyar átlagember számára még belefér a keretbe.

Nyilván akik ezt sem engedhetik meg maguknak, azoknak ez is luxus már, míg a maradék 20százalék azok köre akiknek az átlagnál jobb esetleg új autója van.

Milyen irányba haladunk? Ez nagyrészt azzal van összefüggésben hogy a fizetések hogy aránylanak a költségekhez. Köztudott hogy pl. még az élelmiszerek is nagyobb ütemben drágulnak mint a fizetések emelkednének. Pl. Ausztriában a fizetésekhez képest az élelmiszer csak felébe-harmadába kerül hazánkhoz viszonyítva.

A vas és elektronikai áruk előző évben 60-70 százalékos drágulást mutattak, és komoly áruhiány is előállt, ill. részben még mindig előáll. A fentieken túl nehezítő tényezőként jelenik meg a karbantartási és szerelési költségek sora, amely az általános anyagköltség emelkedést is magában foglalja. Egyéb globális hatásokat most nem említek.

Ezeket figyelembe véve nem várhatjuk egyenlőre a hazai gépkocsiállomány fiatalodását, inkább egy lassú öregedő folyamat megy majd végbe. Egyenlőre igazából nem is cél a megújítás, ill. lehetőség sincs rá. A megújuló gépkocsiállomány általánosságban igényelne egy olyan hosszútávú költségtöbbletet (a csere többletköltsége + a fenntartás költsége) amely nem igazodna a hazai bérezéshez.

Az egész komplett rendszert úgy is felfoghatjuk, hogy az emberek megélhetése, a háztartások költségvetése a jelenlegi autópark mellett van egyensúlyban. Ha egy tényezőt változtatunk csak, az nem fog menni, mert nem stimmelne az egyenlet, és instabilitást okoznak. Az egyensúly megtartásával változás csak két vagy több tényező egyidejű megváltoztatásával lehetséges

Az egyik, hogy ez nem csak magyar jelenség. Az egész keleti blokkra jellemző.

Egyik oldalról az embereknek nincs annyi pénze, illetve a finanszírozási opciók nem olyan jók, hogy a többség megengedhessen magának egy új autót.

Így aztán az a trend, hogy nyugatról importálják azt, ami ott már nem kell. Ott jellemzően addig használnak egy autót, amíg nem jönnek a komolyabb szervízek (mert arrafelé a szervíz drága, a műszaki szigorú, a finanszírozási opciók viszont jók és a többség megengedhet magának egy új vagy pár éves autót).

Ez eddig még nagyjából tiszta sor.

A gond ott van, hogy Magyarországon az autó egyfajta státuszszimbólum. Így amikor az illetőnek van mondjuk 3 millája, akkor ahelyett, hogy venni egy alig pár éves daciat vagy suzukit, esetleg egy 6-8 éves astrát/corollát vagy valami hasonlót, vesz inkább egy 15 éves német prémiumot 300 ezer km-el. Míg az előbbiek koruknál és egyszerűségüknél fogva még évekig működnének relatív alacsony költségek mellett, addig az utóbbiban már koránál és futásteljesítményénél fogva sokkal több mindent kell rövidesen cserélni, ráadásul sokkal több minden van benne, ami elromolhat.

De a többség mégis ezt választja, mert ő aztán nem fog suzukival járni.

Ki lehet fogni kevés km-es, jó állapotú 10 év körüli prémiumot. De ezeknek ára is van.

Magyarországról jellemző módon nem viszik ki a használt autókat. Ami ide bejön, az a bontóban végzi. Addig mindig megveszi valaki és használja.

Ha egy autó átlagos használható élettartama 20 év, akkor az ilyen autókból egy 10 éves átlagéletkorú állomány alakul ki. Ha 10 éves használt autókat hoznak be az országba, akkor a csoport átlagos életkora 15 év.

Ezért ilyen a magyar átlagautó. És ezen az is alig változtatna, ha fiatalabb autókat hoznának be.

Ezt pár szóban össze lehet foglalni.

Fillérekből, drágának látszót!!

Ez az alap mentalitás, gumira karbantartásra, meg már nem telik.

Viszont nagyon jól néz ki a dohánybolt előtt amikor hó közepén az utolsó 5 ezer forintját a tulaj egy szatyor dohányra, meg cigipapírra költi. :D

Nem jött át, amit a 8-as hozzászólásban írtam. Nem az a döntő, hogy milyen korú autókat tud a magyar megvásárolni, ha minden autó 20-30 éves koráig forgalomban marad. Az magyar autók átlagéletkorát csak az csökkentené radikálisan, ha megrövidítenék azt az életkort, ameddig Magyarországon eléldegélnek:

- ha az öreg autókat valakik elkezdenék felvásárolni és Afrikába exportálni

- ha az öreg autókat kitiltanák a forgalomból. Akár autócsere kedvezményekkel kombinálva.

- ha az autók gazdaságosan fenntartható élettartama rövidülne. Amire az autógyártók csupa szívjóságból tesznek lépéseket, amikor méregdrága, felújíthatatlan, de korlátozott élettartamú alkatrészeket építenek be.

- ha a vizsgarendszer rendesen működne és az átrozsdásodott vagy erősen környezetszennyező autók nem kapnának műszakit. Akkor nem biztos, hogy az átlagéletkor erősen csökkenne, de az "átlagállapot" sokat javulna.

Én egyébként az utóbbival értenék egyet. Nekem is 19 éves autóm van, olajfogyasztás nélkül, működő katalizátorral. Ha ki kellene vonni a forgalomból, az új autó legyártása sokkal környezetszennyezőbb lenne.