Tényleg rosszabb autó a BMW, mint bármelyik másik kisebb kategóriás autó, vagy az összetettsége, a technológiák finomsága miatt szervízigényesebb?

Attól függ melyik életszakaszban van:

- BMW - ilyenkor még fiatal, márkaszervízben szervizelik, értenek hozzá, mindent megkap amire szüksége van, ha bárhol is kezdődik egy pici hiba, szólnak, a tulaj megjavíttatja.

- Bömbi - ez a második tulajnál akinek nincs rá pénze, de próbálja fenntartani, ezért márkafüggetlen szervízbe hordja, ahol a tényleg specifikus dolgokat nem veszik észre, de nagyjából rendben van

- Bökő, amikor már elengedik a szervizeket és a szomszéddal kendácsolják össze. Ilyenkor válik egy pénztemető szutyokká.

Fontos megjegyzeni, hogy a bökő fázisú BMW létezik VW-ből, Skodából, Mercedesből is... minden kocsinak a kendácsolás a halála.

Bonyolultak és amúgy is gyenge minőség. Inkább parasztvakítás jellege van, itt a balkánon sokan totem tártgyként tekintenek rá, akkor is az kell ha nincs ra oénze.

Egy BMW-t ma már csak 7 év élettartamra terveznek, és ez meg is latszik. 2 év gari időt kibírja, utána már raköltős, de még kenyelmes és hasznalható, 10 éves kor felett meg nettó pénztemető.

Mindig a BMW van kiemelve, pedig ott a Mercedes is, az Audi talán kicsit kevésbé, mert az sok alkatrészben közös a Volkswagennel és egyéb konszerntársakkal, így itt-ott valamivel olcsóbban szervizelhető, főleg ami még régebbi.

A BMW-vel a következő van:

1) A 2000-es évek elejéig (~2005-ig) kifejezetten golyóálló motorokat gyártottak, a megbízhatóságukkal semmi gond nem volt, nyilván prémiumtermékként mindig több volt egy ilyen autó fenntartása, mint egy Toyotáé, amiben semmi meglepő nincs, több és modernebb technológia -> hosszú távon drágább fenntartás, és ez nem csak autóknál, hanem bárminél így van.

Ezek az autók viszont mára már nagyon öregek. Nekem sok tapasztalatom van velük saját kézből, hiszen BMW E36-ból kettő is volt nálam (egy átlagos állapotú 18i kupéval kezdtem az autózást, majd egy gyönyörű 20i szedán lett az utódja amit évekig használtam boldogan), ezeket egy E39 30i követte, és még egy évig volt egy E28-as 20i-m is 1988-ból, párom pedig már 6 éve egy E46 320d kombit hajt. Mindegyiket szerettem / szeretem, mert tényleg egy nagyon jó vezetési élményt tudott mindegyik a maga módján, az E36-E46 kifejezetten fürge, sportos karakterű autók még a relatíve kicsi motorokkal is amikkel nekünk voltak, emellett ha nincs szétültetve meg keményítve a futómű, mint a legtöbb ilyenben a hülyegyerekek miatt, akkor egy kifejezetten prémium érzetű autó a mai napig mindegyik - igen, még az E36 is. Meg kell jegyezzem, hogy soha, semelyik öreg BMW-m nem hagyott ott sehol, de ez megkövetelte a rendszeres és hozzáértő karbantartást. Alapvetően ezek tényleg nagyon jól kitalált autók, de az idő vasfoga ezeket sem kíméli, rozsdásodni mindegyik elég alattomosan tud (nem is látod egy ideig, főleg az E36-E46-E39-ben), és a sorhatos benzinmotorok nagyon jól bírják a pörgetést amikor már meleg az olaj, simán elfutnak megbontás nélkül 300-400, akár 500 ezer kilométereket, de olajfogyasztás majdnem mindre jellemző, és a Vanos-szal szereltekben a Vanos felújítása jellemzően addigra már egyszer előkerül, ez nem egy nagy műtét.

Ami miatt mégis rossz a hírük, az az, hogy mivel tényleg jobb őket vezetni a konkurenciánál, a legtöbbet már szétrugdosták, és nyilván azt semelyik autó nem köszöni meg hosszú távon. Ha normálisan, ésszel használod, nem keresztbe autókázással tölti az egész életét, megadod neki az olajcseréket, kötelezőket időben, akkor viszont tényleg nagyon megbízható technikák. Aki nem hiszi, vegyen és szereljen annyit amennyi nekem volt, és majd utána vitázzunk róla.

2) 2005 után nagyjából elkezdődtek a gondok. Az N-es motoroknál a szervizperiódusokat teljesen elrontották, túl gyenge volt a vezérlésük, amit egy ideig nem látott be a BMW, és amikor végül 2010 fele mégis, akkor sem sikerült rendesen megoldaniuk. Jöttek a "kigyulladós" problémák a dízelekkel ugyebár, amiktől mostanság hangos a sajtó (bár itt linkelnék egyet, csak hogy lássuk, a konkurencia sem szent:

[link]

), az újabb modellek azért nem voltak mentesek az elektronikai problémáktól, és azok esetenként drága szervizelésétől sem. Közben elterjedt a régebbiekről is hogy hulladékok, mert addigra lerúgtak 10-ből 9-et aztán csodálkoztak hogy baja van, úgyhogy szépen elterjedt, hogy a BMW az egy ördögtől való márka.

Pedig nem az.

Ami az, hogy a BMW valahogy az egyszerűbb rétegeknek sokkal jobban apellál, mint a Mercedes, vagy akár az Audi, hiszen a Merci és az Audi a mai napig komoly arculatú, érett autókat gyártó márkák, míg a BMW-nek mindig volt egy kicsit huligán oldala, hátsó kerék, sorhat, drift, tudjuk - nyilván a vidéki Vindízel amint tud, használt BMW-t vásárol.

Csakhogy nincs pénze a vidéki Vindízelnek fenntartani, elmaradnak az időszakos szervizek mert bizony kiürítenék a pénztárcát, olajcsere jó lesz majd 25-30 ezrenként, stb. Aztán elkezd az emberünk sírni-ríni mindenhol, hogy jaj hát ez egy hulladék, már másodszor hal meg fél éven belül, pedig a Swift az aztán 10 évig meg se mukkant. Ezt az autót megveszi egy másik előkelő ember, majd egy harmadik, mire végleg lefingik, már 3-4-5 ember sír hogy szar, pedig csak a karbantartás nem lett megadva.

A hírhedt N-es motorok amiket említettem (vezérlés és gyári szervizintervallum problémák), szintén olyan motor, hogy konkrétan nekem is van belőle már 4 éve egy N53B30-as változattal szerelt E90 szedánom, érdekes, mentem már vele 90 ezret, most áll 280 ezernél a mutató, és még mindig hibátlan, azóta egyszer foglalkoztam a vezérléssel, nem olyan sokára fogok megint. Kapja 10-13 ezrenként az olajcserét, kapja a rendszeres átnézést, vigyázva van rá, és működik, eddig nem volt vele nagy gondom, és nem is hiszem hogy lesz a közeljövőben. Több olyan másik tulajt is ismerek, akik akár még a turbós 35i motorjáról is jókat mondanak. Ezek az emberek mind költenek az autójukra ahelyett, hogy elvárnák, hogy majd a 15-20 milliós újkori árú autó csak megy 20 évig mint egy Swift. Csak az ilyen emberek nem írkálnak a fórumokra, meg nem nagy a szájuk, mert miért lenne az, ha ők elégedettek. Aki nem elégedett, az mindig hangosabb.

MO nem ezeknek az autóknak való, pláne hogy a legtöbben csak a már széthajtott darabokkal találkoznak. 22 év alatt 4-ik BMW-met hajtom.

Mind újként került hozzám, az első 3 mind 300.000 fölött futott mikor eladtam és az égvilágon semmi különösebb meghibásodás nem volt velük és a jelenlegivel sincs, pedig ez is 170.000 fölött jár már kicsivel.

Számomra ennyi meg tökéletesen elég igazából, hogy nálam mind megbízhatóan üzemelt/üzemel.

Meglepően normálisak a kommentek.

Azt az egyet figyelembe kell venni, hogy valmit valamiért. Egy prémium autó 20 évesen is prémium autó lesz, és bizony meg kell fizetni a drágább alkatrészeket. Erre sokan hátrányként tekintenek, pedig nem az, mert ezek miatt olyan jók, amilyenek. Nem való mindenkinek ez. Akinek az autó csak egy eszköz, hogy eljusson A-ból B-be az nyilván másként tekint a karbantartásra is, mint mondjuk egy autób*zi.

Másik meg. Mindenki ilyen autókat akart, ezért sokan megveszik 500-ért a lerúgott, elhanyagolt szarokat, aztán meg csodálkoznak hogy minden pénzük elmegy rá. A jó állapotú példányok meg nyilván drágábbak is lesznek, cserébe a jó állapotot csak fenntartani kell, nem helyrehozni.

Én nemrég vettem egy E46 325i-t, kifejezetten a kínálat tetejéből válogattam, és így azt is kaptam amit vártam. 1-2 hibát elhárítottam, és így most van egy megbízható, jó állapotú autóm, ami még képes megadni azt az érzést, amit a prémium minőség kínál.