Mennyire tartod magad jó sofőrnek?

Eljutok két pont között , dugóban káoszban nem stresszelek (Isztambulban is vezettem azt nem zavart) oldalt ha 1-2 centi van elég sőt be is tolatok ilyen helyre akár utánfutóval is.

Ellenben ha váratlanul megcsuszik a kocsi akkor volt már hogy a fékre léptem gaz helyett így vaneg mit tanulni.

A 15 év 4,5 millió km az oltári nagy baromság...

Hogy az anyámba mész te Sprinterrel évi 400 ezret? Számold már ki könyörgöm... Az azt jelenti, hogy az év MINDEN EGYES TETVES NAPJÁN mész 1100 km-t. Nincs pihenőnap. Minden nap nyomod. Ilyen nincs a valóságban.

Szóval kár is 365 nappal számolni. Legyen 310. Az azt jelenti, hogy napi 1300 km-t mész. Egy sprinterrel. Vágod? :D

Viszonyítás képpen, mikor jártam külföldre, 140 tempomattal SZEMÉLYAUTÓVAL

98%-ban autópályán 9 óra alatt nem bírtam megtenni 800 km-t. Nem magam miatt. A forgalom, meg az útépítések miatt.

Akkor te egy tetves Sprinterrel mennyi idő alatt teszed meg a napi 1300 km-t, mondd már el nekem? Vagy konstans 200-zal mész, vagy napi 15 órát vezetsz megállás nélkül. Egyik reálisabb, mint a másik.

Full baromság amiket magyarázol...

Én főleg motorral szoktam menni, kocsival keveset. Mindkettőben relatíve jónak gondolom magam abban az értelemben, hogy biztonságosan, defenzíven vezetek, így ellensúlyozva esetleges egyéb hiányosságaimat. Ez elsősorban a motorozásnak köszönhető, mivel ott csak magamra számíthatok szinte. Kocsival sem vagyok készség szintjén "béna", azaz nem fulladok le, kis parkolóhelyekre is be tudom fűzni, érzem a kocsi széleit nagyjából, nem recsegtetem a váltót, nem égetem a kuplungot, ABS nélkül is tudtam megcsúszás nélkül vészfékezni, ilyeneket érték "készség" alatt. Motorral 2015 óta rengeteg potenciális balesetet nekem kellett hárítanom, ami csak azért volt lehetséges, mert tudatosan közlekedem, odafigyelve a környezetemre, előre látom néha, mi fog történni, qmi miatt hamarabb tudok reagálni. Illetve a defenzív stratégia mellett elég sok vezetéstechnikai tréningen is részt vettem (motorral), azaz akkor is ki tudok mászni a pácból (vagy hát eddig mindig sikerült), ha valami gebasz történik hirtelen.

Kocsival az a különbség, hogy a gyakorlat hiánya miatt nem tartom magam olyan értelemben jónak, ami a készséget illeti, inkább átlagosnak talán. Igyekszem a motoron használt defenzív attitűdöt autóban ülve is tartani, így kompenzálni a kocsiban szerzett rutin viszonylagos hiányát. Ismerőseim és családtagjaim jó sofőrnek tartanak, pl könnyen alszanak, relaxálnak mellettem, ha arról van szó. A párom meg a motorozásomban is teljesen megbízik lassan 20-30 ezer km-t mentünk közösen 1 motoron, jó sok országban.

Lekopogom, de eddig még nem volt balesetem se motorral, se autóval. Bicajjal már igen, de ott kettő esetből 1-szer a másik volt ostoba. Egyszer meg én kenődtem egy kocsi hátuljának, még amikor kis kezdőcske voltam 18 évesen :D A másiknál meg tolt a kocsi egy jobbost a mellékutcába, miközben mellette haladtam volna el a kerékpársávban. Ezek a bicajos évek (meg sok-sok rutin) szerintem létfontosságú lett később motoron ülve, kialakított egyfajta 7. érzéket.

48 évesen, B,C,E 25 éves jogsival...néha képes lennék menet közben elaludni, annyira unom, ez a másik véglete, amikor valaki izgul, és görcsösen, stresszelve, idegbolond módjára vezet.

A rengeteg cumi teszi az embert túl óvatossá, ezt sok, mögöttem 5 centire caplató nem igazán érti. Főleg a fiatalság. PEdig általában kicsivel többel megyek a megengedettnél, tudom milyen dühítő, amikor tötymörögnek az utakon idősek.

Fő a biztonság, meg vigyázzunk egymásra, meg az ótókra.