Nagyjából azonos évjárat, felszerelések és kivitelek mellett, melyik jobb választás, BMW E46/ Lexus IS(első generációs)/Alfa 156?

A Lexus mit keres ebben a felsorolásban? A másik kettő inkább élményautó, míg a Lexus a hagyományus luxust képviseli.

Én egyértelműen a Lexust venném. Van egy szerelőm is, akinek ilyenje van, Érdi, ha érdekel :)

A saját igényeidtől függ. Az egyértelmű hogy nem egy olcsó közlekedőedényt keresel, talán túl optimista vagyok de feltételezem hogy tudod mit csinálsz és az anyagi háttérrel is rendelkezel, hiszen ha nem rendelkeznél vele akkor egy olcsón fenntartható autót nézegetnél.

Alfa van a családban de én még nem vezettem. A tulajok nagyon szeretik, viszont az autók megbízhatósága hagy némi kívánni valót maga után. Az viszont sokat elmond hogy így is nagyon szeretik, tehát valami nagyon jót kell cserébe adjon.

A BMW-s szervízes viccek sem ok nélkül születtek, viszont vezetni jó őket és ha nem lenne a BMW-s sztereotípia akkor talán még vennék is.

A Lexus lezabálja a gatyádat és drága az alkatrész, motorválaszték szinte nincs. Ez egyrészt leegyszerűsíti a keresgélést, másrészt viszont nincs választásod, a BMW-nél el tudod dönteni hogy pontosan mit is akarsz.

Mi IS200-at vettünk.

Ha számít, hogy ritka legyen, akkor Lexus. Ha nem érdekel, hogy a telepi suttyóknak is ilyen van, akkor E46 soros, hathengeres benzinessel. Ha volt gazdája ezelőtt, akkor egy teljesen megbízható, fenntartható autó. A faceliftes négy hengereseket kell kerülni belőle (N kódú motorok). A régi 8 szelepes M43 motorok még elég tartósak voltak, de azok meg elég vérszegények. A 20d-ből inkább a common railt 150 lovast érdemes venni, de azokban a világ összes kilométere benne van már, és szerintem nem passzol az autó karakteréhez a dízel.

Alfát én soha nem vennék, mert hiába dobogtatja meg a szívem, idővel tudom, hogy megutálnám. Pár olasz műszaki jellegű dolog fordult csak meg a kezemben, de megfogadtam, hogy onnan már csak olyan dolgot veszek, amit meg lehet enni vagy inni. :) Abban jók.

Volt IS200-am és 330ci e46 is. A BMW sokkal jobban megy (3.0), de valamiért a Lexust szerettem jobban, pedig nem megy és zabál. Nagyon kifinomult autó, amibe egy vérszegény sokrhatost tettek.

A BMM nagyon jól megy, jó a hangja, de drágább fenntartani.

Alfával kapcsolatban én sem tudok nyilatkozni.

8-as: A 330-as BMW-nek ott van az ultra ritka IS300-as ellenfélnek, ott már nem lehetne panaszkodni arra, hogy lomha.

Amúgy 15-20 éves ex-prémium autókról beszélünk, szóval nagyon nem mindegy ki / kik vezették és szervizelték (és persze hogyan, mennyiért) az autót.

IS-ből kevesebb van az utakon, a BMW-nek nem alaptalanul van olyan megítélése, amilyen. És biztosan ki lehet fogni olyan Alfát is, amit nem kell havonta szervizelni, mert az az elektronika bizony nem sikerült valami fényesre.

Mindhárom autóra jellemző, hogy a maga idejében komplex, és mai napig élménydús vezethetőséget kínáló modellek. Ahogyan az is, hogy 20 éves kor környékén járnak - így itt már nem is feltétlen a típus hordozza magában a hibalehetőségeket, hanem az előző tulajdonosok és azok felhasználási módja.

A BMW E46-ban voltak még az M52TUB és M54 sorhatos benzinmotorok is, melyeket méltán szeretnek a fanok - nekem E36 kabrióm volt egészen pár hónappal ezelőttig 25i kivitelben, még a vasblokkos M50 motorral, imádtam én is. Tartós szerkezetek, ha figyelsz a betegségeikre, és nagyon jó a hang, a karakter, a futómű - főleg az M-es sportfutómű - jó gumikkal és fékekkel nagyon komoly vezetési élményt nyújt, igazán sportautós. Az E46 már kicsit modernebb, merevebb karosszériás, cserébe kevésbé nyers élmény, mint az E36, de a lényeg ugyanaz: jó súlyelosztás, jó kanyarképességek, igazi élmény velük egy jót autózni.

Viszont az E46 nagyobb motoros változataira különösen jellemző a hátsó híd elrohadása és szélsőséges esetben kiszakadása, ezt sok BMW szerviz rutinból tudja orvosolni extra ráhegesztett anyaggal, csak fontos, hogy ne legyen már alapból elrepedve / elrohadva, ami ritka. A futómű elemei kifejezetten érzékenyek a magyar utak minőségére, úgyhogy számítani kell az átlagnál gyakoribb karbantartásra itt is. Az egész autóra jellemző, hogy csakis a jó (és drága) alkatrészt érdemes megvenni bele, nagyon rosszul tolerálja az olcsó utángyártott elemeket, hamar tönkremennek, és érezhetően rosszabbak, bár ez szerintem minden autóra igaz valamilyen szinten.

Sajnos az E46 a legnépszerűbb a három közül a boyracerek körében, mert jól megy keresztbe is. Olyat érdemes keresni, ami még nincs, és nem is volt szétrúgva túlságosan, ez pedig egy a százból, és az árát is megkérik az ilyen daraboknak.

A Lexus IS200-at én úgy fognám fel, mint az E46 320i japán változata. A beltér lényegesen egyszerűbb és kevésbé kelt minőségi érzetet, személyes véleményem szerint a külseje is kevésbé európai ízlésre szabott (csúnyán mondva: rondább), viszont hasonló a konstrukció, ez is hátul hajt, ez is sorhat, ez is magas fordulaton él, viszont még magasabbra kell pörgetni, hogy megjöjjön az ereje, így talán valamivel gyengébbnek érződik a 150 lovas facelift előtti M52TUB20 motoros E46-nál is, a facelift utáni 170 lovasnál meg végképp. Ettől függetlenül elég erő van benne egy jó autózáshoz egy szép szerpentinen. Érdemes sperres példányt kifogni, volt belőle, de elég ritka az alapból is szerény kínálatban. A váltási érzet lényegesen jobb, mint a BMW-ben, ehhez nem fér kétség. Megbízhatóságra is jobb, kevesebb vele az apró idegesítő probléma, viszont amikor van, akkor a jó alkatrész itt sem olcsóbb. Én személy szerint gondolkozom egy ilyen autó megvételén, vezettem már, szerintem a hétköznapokban a BMW kellemesebb autó, viszont egy élményvezetésre a váltó miatt talán a Lexust preferálom - nyilván nem egy 28i vagy 30i E46, hanem mondjuk egy 20i helyett.

Az Alfa Romeoval kevesebb a személyes tapasztalatom, régen vezettem egy 2,5 V6 modellt. Azt szerintem kétségkívül el lehet mondani, hogy a Busso V6 hangja zseniális, nagyon szépen szól a BMW sorhatosa és a Lexus IS200 is, de ez egy sokkal karakteresebb élmény. Azonban az autó összességében szerintem rosszabb a másik kettőnél. Egy nagy különbség, hogy elöl hajt, és sperr nincs, úgyhogy kanyarogni sokkal kevesebb élmény, mint a másik kettővel. A beltér - főleg egy bőrös példányban - nagyon szép, exkluzívabb a BMW és a Lexus belterénél is, ha szép állapotú, akkor élmény már csak beleülni is. Anyaghasználatra csak elmegy, de a formavilág ezért szerintem kárpótol. Megbízhatóságról, mivel kevesebb a tapasztalatom vele, nem tudok biztosat mondani, de tény, hogy akinek az autóját vezettem - és ő egy hívő Alfa Romeo fanatikus -, elektronikus problémák folyamatos körforgásáról számolt be, viszont a Busso motor szerinte nem különösebben problémás, ellenben a kisebb benzinmotorokkal és a dízelekkel. A futómű pedig szintén elég igényes a karbantartásra. Mint mondtam, ezt én is csak hallottam tőle, de ő szerintem érti a témát. Azt viszont tudom, hogy elsőkerekes autóhoz képest igen nagy élmény menni vele, feszes, jól veszi a kanyarokat, de nem mérhető a másik kettőhöz az élmény.

Ezek közül ha van bőven pénzed fenntartásra, szereted a minőségi belteret és nem bánod sem a sztereotípiákat, sem azt, hogy tényleg elég gyakran jöhetnek elő idegesítő kisebb-nagyobb hibák, a BMW lehet a legjobb választás. Ha hasonló vezetési élményt szeretnél, kicsit megbízhatóbb, de ingerszegényebb környezetben, sztereotípiáktól mentesen, akkor a Lexus lehet a barátod, az Alfáról pedig én azt mondanám, hogy az egy vallás. Próbáld ki, mert megfoghatatlan, hogy mit szeretnek benne annyira, de tény, hogy van egy aurája, ami magával ragadó.