Van egy autóm de annyira a szívemhez nőtt hogy nem tudnám eladni mit lehet csinálni?

#9!

Igen vannak szívemhez nőtt lomjaim. Ha jót tesz a lelkednek akkor nevezhetem kacatnak is.

Csakhogy ezek megtartása nem kerül pénzbe, nem foglalnak el több négyzetmétert, és közel sincs egy tonna a súlyuk. Továbbá egy fotóalbum, nem avul, nem rozsdásodik, nem szivárog belőle az olaj, sőt még a kereke sem ereszt le. ;)

Teljesen más volna, ha a Kérdező azt mondja: most nem megfelelőek a körülmények (mert nincs időm/kedvem/pénzem) és pihentetem az autót, de majd jövő nyáron rendbeteszem.

Ez számomra elfogadható érvelés, viszont az számomra érthetetlenm hogy "csak úgy" rohadjon a kert végében.

Értsd:ha nekem egy autó ennyire a szívemhez nőtt volna, akkor pont gondoskodással, karbantartással "viszonzom", nem azzal, hogy álljon ott magának, én csak a kiadások csökkentéséről érdeklődök.

(no persze ahány ház, annyi szokás)

Nem egészen értem a válaszolókat. Miért tartják felesleges dolognak a nosztalgia autót? Hol írta a kérdező, hogy ő azt valamikor üzembe akarja majd helyeztetni? (Írta, van üzemben lévő, használható autó a családban.) Javasolom: tartsa csak meg az autót, teljen öröme benne, sok szép emlék színesítse az életét. Nos, ezek a matériák nem materialista értékei, ami nem (csak) a testet, de a lelket, és az ember szellemét gazdagítják. (Én kijelenteném a kocsit, kivonatnám a forgalomból, végleg érvényteleníteném a rendszámát, aztán, ha olyan kedvem támad, beülnék és nosztalgiáznék egy kicsit...

Jó egészséget kívánok hozzá!