Azok a fiatal, sofőrök, akik halálos baleseteket szenvednek, nem tudnak jól vezetni?

Így van.

De meglehet nézni nagyon sok vidóban , főleg a sok ruszkit hogy ha van valami kis veszély vagy bármi, úgy megrántják a kormányt hogy sima 4 sávos úton fel bukfencelnek vagy a nagy fa fogja meg.

Nincs rutin és kapkodnak össze vissza.

Holott a legtöbbször csak egy kis kormány mozdulat, pici fék és elkerülhető a baleset.

Szülő a hibás. Friss jogsis mellett üljön ott az apja, instruálja, akinek jogsija van, nem tud se vezetni, se közlekedni, csak kapott egy plasztikkártyát, ami feljogosítja arra, hogy megtanulhassa. Megnézném ezeket a mini-Schumachereket 15 centis hóban.

Motorosoknál meg főleg. Van végtelen tréning, amit el lehet (és el is kéne) végezni, szezonálisan, mert ott még a karosszéria sem véd, ha hülyeséget csinál. Mindenkinek pont annyi a vezetési tudása, amit vészhelyzetben higgadtan használni tud.

Tapasztalatlanság.

Én is jártam hasonlóan. 1 éves jogsi, mentem kb 25-30 ezret, azt hittem tudok már valamit. Éreztem hol kezd csúszni az autó, megvolt mit tegyek, hogyan korrigáljak, minden kézben volt. Illetve ezt csak én hittem. Mert kiderült, h minden csak akkor működik ha teljes figyelemmel koncentrálok, és hozzá nem történik semmi váratlan.

Télen rákanyarodtam a sózott útról egy bekötőre, amin tükörjég volt. Gondolhattam volna erre, de figyelmetlen voltam, túlságosan bíztam magamban. Nem voltam tekintettel a bármikor megváltozó körülményekre, arra, hogy ne csak a saját hibáimat tudjam korrigálni, számítsak másokéra is, a váratlanabb helyzetekre. Nagy baj nem lett, felkentem korlátra, meg kicsit széttúrtam az árkot.

Az a 2 év, míg összespóroltam a következő autóra, az nagyon jó tanulópénz volt. Az egész vezetési stílusom megváltozott. Eljártam vezetéstechnikai tréningekre, mindig a körülményekhez igazodva vezetek, számítva a legrosszabb esetekre is. Azóta megtettem közel 200 ezer km-t balesetmentesen, nagy részét Budapesten.

Szerintem ma már nem számottevő a fiatal kor meg a rutintalanság, nézz szét, hogyan vezetnek az országban. Mindenki ideges, elsőnek akar odaérni, elsőnek akar elindulni, türelmetlen, b@sz@tja (nem tudok máshogy fogalmazni), ha valaki a 70-es táblánál műszerfal szerint 65-tel megy, akkor már lassú. Vagy akik tényleg csak andalognak, utolsó 2 méteren satufék, mert ő ott akar lefordulni, index a lekanyarodás közepén villan fel, stb. Vagy a ténylegesen öreg, idős emberek a volán mögött, olyan fizikai állapotban, hogy csak nézek. Tehát amikor a mammer meg a papper andalog a bevásárlóközpont parkolóban, görbe háttal, gyök kettővel, mittudomén, akkor azért vannak kérdéseim.

Nagyon sokan úgy vezetnek kortól, nemtől, jogosítvány megszerzésének évétől függetlenül, mintha senki más nem lenne rajtuk kívül. És akkor persze van egy olyan réteg, amiről szó van. De amikor a főútról lekanyarodva (egyenesen haladva) kur@tj@ a konténerszállító, akkor ne beszéljünk fiatalokról meg rutintalanságról, hanem inkább nettó lesz@romságról. Ma történt, csak néztem a táblánál várva, hogy ez sem 50 volt és nem is 1,5 tonna.

És millió ilyen történet van, aki napi szinten vezet, az kb egy A4-es spirálfüzetet tele tudna írni.

2008 óta van jogsim, már akkor mondta az oktató, hogy a saját vezetésemen kívül mások hülyeségeire is többszörösen figyelnem kell. Ez azóta csak rosszabb lett, mint jelenség, nagyon gáz a vezetési morál itthon és nem tudom meddig fajul.

Sokan úgy ülnek be reggel, hogy "velem úgysem", vagy mennek bele egy manőverbe, akármibe, hogy "mégis mi baj történhetne" és sokan végzik ugyanazon a napon a hullaházban.

Kicsit vissza kéne térni a realitásba. Mint az extrém túlsúlyos embereket bemutató műsorokban, általában akkor roppannak össze, amikor direkt beviszik őket a kórházba és látják egy hasonló döntést meghozott társukat, aki már egy visszafordíthatatlan folyamat miatt fekszik ott.

Amíg nincs elrettentő példa a közvetlen környezetben, vagy nem éli át legvégsőbb esetben, addig nem is lesz változás, mert velem úgysem történhet meg. Klasszikus mondások mindig érvényesek, addig nyújtózkodj, illetve addig jár a korsó. Tehát azt vállaljuk be, amiben biztosak vagyunk, illetve addig addig hülyéskedünk, amíg baj nem lesz.