Miért van az, hogy annyian vagyunk Budapesten, hogy alig férünk egymástól, de mégis ennyien magányosak?

#7: A kisebb helyekkel az a baj, hogy egyrészt nincsenek közösségi terek, ahol ismerkedni lehetne, másrészt nincs "felhozatal" sem a nők között. A kevés program nagy része vagy a családosoknak, vagy a nyugdíjasoknak szól, és aki egy kicsit igényesebb, az nem biztos, hogy elmegy egy Bunyós Pityu koncertre vagy egy csülökfesztiválra, hogy botorkáló részegeket lásson. Nincsenek olyan helyek, mint régen voltak pl. az ifjúsági klubok, ahol rendszeresen össze tudtak ülni az emberek. Falun max. egy-két kocsma van, kisvárosokban több, esetleg diszkó, és ha van mondjuk színház, ott is az öregeknek kedveznek. Legfeljebb az utcán vagy a boltokban tudnál ismerkedni, de az sem jó, mert akkor meg zaklató és proli vagy. Ráadásul vidékről sok fiatal elmenekült, aki pedig ottmaradt, az nagyrészt családos, aki meg elvált, az már sérült, és nehezen nyit mások felé.

#13 Van az a szint ahol szinte ráugranak a brédre csak hát ahhoz még kellene épülni szépülni 😀

#13: Hát azért abszolút nem az a jellemző, hogy pár száz fős falvakba tömegesen mennének el híresebb együttesek vagy zenészek. Ráadásul a koncertekre is a legtöbben társasággal mennek, ők együtt mozognak, egymással foglalkoznak, max. félrehívni tudnád a neked tetsző csajt, de az esélytelen.

1, Sok már a használt ember, amire nem mindenki vágyik; 2, Sok a betegséggel, egyéb problémával küzdő személy; 3, Nagyon nem mobilak még ma sem a magyarok sok tekintetben.