Van itt olyan aki szintén magányosan és szomorúan tölti az ünnepeket? 22/f

Kedves kérdező tudom közhely, de sose add fel! 22 évesen én is hasonlóan éreztem, depressziós voltam és egyre többet gondoltam az öngyilkosságra.

Nekem sem volt túlzottan ideális és támogató családi hátterem, de elkezdetem dolgozni és elköltöztem tőlük albérletbe. Elkezdem járni egy pszihológushoz, aki ráébresztett hogy csakis önmagam tudom rendbe rakni az életem sok munkával és önfejlesztéssel. Sokat olvastam a témában, javítottam a kommunikációmat. Elkezdtem az étkezésemre odafigyelni, és mozogni eleget. Nehéz volt, de megszabadultam a túlsúlyom jelentős részétől. Egyre többet jártam társáságba, nem is annyira sokára a szerelmet is megtaláltam egy csodálatos lány személyében.

Szerintem rengetegen magányosan töltik az ünnepeket.

Nagyon sok embernek nincs társa. Ez csak egy nap a sok közül. Nem kell annyira tragikusan felfogni.

A baj az, hogy nem csak ezt az 1-2 napot, hanem mind a 365 öt magányosan töltik nagyon sokan, pl én is.

Ez mind a társkeresés nehézségei miatt van. Vagy szerencséje van valakinek, és jön a társ, mert elénk hozta az élet, vagy nincs, és marad a szenvedés.

Én jómagam soha nem gondoltam volna, hogy a társra találás a világon a legnehezebb dolog.

Annyi minden van, aminek elvileg nehezebbek kéne lenni, és mégsem.

Valahogy mégis ez viszi a prímet. Ez lett a legnehezebb.

Különösebben nem tudsz érte tenni semmit, és pénzért sem megvehető.

Na ezért van ez sajnos. 😥😢