Rossz ötlet kiírni a társkeresős adatlapomra azt, hogy hallókészüléket is viselek?

#26 Szerintem a svédasztal jelleg nem kizárólag online érvényesül, hanem az élő ismerkedésben ugyanúgy létezik az a szemlélet, hogy "ha egyik nem felel meg valamiért, akkor majd jön egy másik". Élőben is nagyon sokan eltúlzott nagyvonalúsággal válogatnak.

Külső és felületes szempontok alapján elvetik sok ember megismerését, pedig akár működhetne is velük, ha esélyt adnának. Ezek egy része akár még reális is lehet, mert ha valakinek nagyon nincs "gusztusa" egy adott tulajdonságot elviselni a másiknál, akkor azzal igen valószínű, hogy nem fog tudni mélyebb kötődés kialakulni akkor sem, ha lelkileg gyönyörű és tökéletes.

Az már nagyobb gond, hogy ezt sokan annyira túltolják, hogy más nézőpontból közelítve az már aránytalannak és irreálisnak tűnhet. Ettől még a saját nézőpontjukból akár megalapozott is lehet. A döntő kérdés meg a válogatási szempontok működőképessége. Vajon tényleg azokat szűrik-e ki ezzel, akiket kéne és akik átjutnak ezeken a rostálási szempontjaikon vajon tényleg jobb választásnak bizonyulnak-e, mint akiknek esélyt sem adtak.

A net csupán ráerősít erre az amúgy is létezők jelenségre azzal, hogy a következőre még annyit sem kell várnod, hogy valaki mással találkozz élőben, mert egy lapozás után máris ott van más a randi appban, még könnyebb gyorsan és elhamarkodottan dönteni. Mivel a neten az élő ismerkedéssel szemben egyáltalán nincs személyes találkozás és ismerkedés, még arra sincs szükség, hogy udvariasságból nemet mondj, valami kamu érvet bemondj, hogy miért nem, mert egy balra húzás, üzenet válasz nélkül hagyása megkímél a kellemetlenségektől.

Pont emiatt az élőben és neten egyaránt létező felületesség miatt gondolom úgy, hogy vannak olyan dolgok, amiket nem érdemes első körben kitenni, hacsak nem eleve egy szigorú szelekciós elvnek szánod, mert neked van annyira fontos, hogy ha ez nem stimmel, akkor úgyse kezdenél valakivel.

Lehet neked az a megközelítésed, hogy márpedig első körben legyen deal breaker hogy elfogad így vagy sem, de nagyobb eséllyel fog embereket elriasztani, mint nem. Főleg akik nem is találkoztak még halláskárosulttal, azok nem tudják elképzelni sem, hogy őket mennyire érintené egy ilyen probléma. Feltételezések, érzések, félelmek alapján hoznának döntést, nem valós és megalapozott tények alapján. Azzal, hogy te kiírod magadról, saját magad növeled meg ennek a tényezőnek a súlyát, hiszen ha annyira fontos, hogy szerinted ezt ki kell írni, akkor nyilván jelent ekkora problémát, hogy előre közölni kell.

Ezzel szemben, ha te nem helyezel ekkora hangsúlyt rá, akkor a másik sem biztos, hogy fog. Ha pedig már ismer téged valamennyire, akkor valószínűleg egyéb tényezőket sokkal nagyobb súllyal fog kezelni, mint ezt. Főleg, ha érdemben nem érzékeli akadályozó tényezőnek, akkor jobban tudja helyén kezelni és valós súlya szerint mérlegelni.