Rossz ötlet kiírni a társkeresős adatlapomra azt, hogy hallókészüléket is viselek?

Úgy veszem észre, hogy inkább távol tartja az embereket. A statisztikám is annyit mutat, hogy 600 emberből mindössze 5 jelezte, hogy szívesen ismerkedne velem (melyből végül csak egy randi jött össze). Volt, hogy rám írt valaki, de mire válaszoltam neki, ő már másvalakivel folytatta tovább a mondatot. Elvileg átlagos a kinézetem, nem ezzel van a baj. Viszont a zavaró az az, hogy naponta 6-an,7-en megnézik az adlapomat, és senki nem akar ismerkedni velem- és talán pont a hallókészülék megléte miatt, mert senkinek nem kell egy "fogyatékos" (nem szeretem ezt a szót, de a hallás csökkenés is annak számít). Van, aki szerint nekem illene kezdeményeznem férfi létemre, ha viszont megteszem az első lépést, általában válaszra sem méltatnak. Valóban nekem illene megtennem az első lépést? Sokszor már úgy vagyok vele, hogy hagyom a csodába az egészet, és ha valaki akar valamit tőlem, meg fog tudni találni, de én biztos, hogy nem akaszkodok rá senkire. A mai fiatalabb korosztály (én például nemrég léptem be a 40-be), pedig már látszólag teljesen más szemléletmóddal bír, és ha egy nőnek megtetszik valaki, ő bizony egyből megteszi a kezdő lépést és jelzi is a férfi felé. Vagy lehet, hogy ezt csak én látom rosszul?