37 éves férfiként ( idén már 38 ) van lehetőségem még megismerkedni olyan nővel aki komoly kapcsolatot és családot szeretne ( és még nincs saját gyereke illetve nem volt elvált ) ? Elsősorban 28-38 közötti nők válaszait várom.
Nincs velük gond de "ismerkedtem" már elvált nőkkel. Nem voltak túl a társukon és a családban is ismerek ilyet. Nem azt mondom hogy nincsenek kivételek, mindig mindenre vannak, de alapvetően olyat keresek aki még nem volt házas ( én se voltam ), és nincs gyereke.
Tudom 28-38 között nagyon kevés ilyen van ( állítólag ) de azért jócskán látni ilyen nőket is.
Itt annyi a kérdés hogy mikor van az a pont amikor egy nőnek/férfinak el kell engednie a témát.
A tanítóim akikkel ilyesmikről beszélek ( professzor emberek ) azt mondják csak néhány évem van, és ez elkeserít de van benne valami.
Úgy terveztem 35-39 között gyermekem születik egy szerelmi-házasságon alapuló kapcsolatból. Erre semmi, sehol semmi.
Mikor mondjak búcsút a dolognak végleg?
3-as azért látatlan ne ítélkezz de köszönöm a bíztató szavakat. Azt tudom hogy az esélyeim napról napra romlanak, de azt se tartanám korrektnek hogy olyannal ismerkedek aki nem vonz, pláne ha családalapítás is a céljaim között szerepel.
Akkor inkább elengedem ahogy írtad "néhány év" múlva és megismerkedek olyan nővel akinek szintén nem jött össze, és majd összeköt minket más. Sajnálni fogom hogy ez a hajó úszott de az se korrekt hogy csak azért jöjjünk össze valakivel hogy legyen valaki.
Nem ítélkezek senki felett de nagyon sok ilyen kapcsolat van ahol nem igazán a társukat szeretik hanem vagy a pénzüket, vagy a testüket. Erre nem vágyom, nem szeretnék senki lelkével játszani, és vica versa se.
37F
Nekem van egy idén 41 éves férfi ismerősöm. Nem szereti a kötöttségeket (ezért sem nősül,) és még a felmenőivel lakik egy házban. (A húga is, aki csak három évvel fiatalabb.)
A gyereksírás elviselésében a legbizonytalanabb az említett férfi ismerős. Talán a húga miatt alakulhatott ki nála ez, hogy "nem tudom kezelni". Majd csak lesz vele valami.
Már nem próbálok meg neki segíteni, együttgondolkodni vele. Nagyon távolságtartó, bizalmatlan. Érzékeny, könnyen megbántható.
Talán 45 éves korodig még viszonylag gond nélkül vállalhatsz, de már kétgenerációs "szakadék"-ra kell számítanod. (Férfiak akár 50 körül is, de hát egyre inkább "nagypapa" kornak számít az már...)
Hát a nagyon határ nekem a 40-43 év, de az már ahogy írod kedves 5-ös, eléggé kétgenerációs szakadék de még elég fiatal ahhoz hogy felnevelje talán a gyermeket.
A sírást én is nehezen viselem de szerintem a saját gyerekét az embernek egy picit máshogy hallja. Persze lehet tévedek és embere válogatja.
Mindenesetre az agglegény lét sem való mindenkinek, nagyon sok ember lesz öngyilkos vagy züllik el ha nincs saját családja. Nem mondom hogy a család mindenre gyógyír de egyfajta irányt és keretet ad az életnek.
37F
Na jó, legyen 47 és fél éves életkor! :)
Csak azért is írtam ezt a számot, hogy Te is bizakodhass és más is! (De a legfőbb, hogy el tudd tartani a gyereket, amíg a kicsi három éves nem lesz!)
Ezután az anya is visszamehet dolgozni. (Ilyen "apróságok"-ban sem árt megegyezni az anyuka jelölttel.) De léteznek még anyós és após jelöltek.
Ezenkívül testvérek is szoktak lenni családokban, meg unokatestvérek, keresztszülők, nagybácsik, nagynénik... jól figyelj a részletekre!
Már hogy ne lehetne? Rengeteg nő keresgél és ismerkedik még a huszas évei végén, harmincas elején. 38 évesen pedig kb az aranykorban vagy, jó egzisztencia, ugrásra készen. Ráadásul 10 éved még simán van lurkókat gyártani. Prezentáld, és nyiss, de ne görcsölj rá.
Egyébként majdnem annyi vagyok mint te, de az exem 20, a párom akivel együtt is élünk és pár éven belül babát tervezünk, 18. Ismerkedhetsz ám fiatalabbakkal is, semmi nem tiltja.:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!