Van kedvetek ismerkedni egy egyedülálló apukával?

Egyedülálló szülőként eleve már korlátozottabbak a lehetőségek, hisz hova jársz el? Melózni, boltba, gyerek programokra, játszóra, a barátok is többségében élik a maguk kis életét, örülsz, ha pár havonta összefuthatsz velük, de akkor meg nem ismerkedni mész, szóval nem jársz annyi és olyan helyre, mint szingliként. Ha meg gyerekkel mész valahova, biztos nem fog leszólítani senki, hisz azt hiszik családos vagy. Na meg különben is? Nem a nők szoktak kezdeményezni a férfiaknál, legalábbis szerintem. Úgyhogy nem lesz egyszerű dolgod!

Egyébként pedig a való életben régen kicsit talán könnyebb volt ismerkedni. Ami érdekes, hogy nem is volt net és valahogy mégis megtalálták az emberek egymást, attól függetlenül, hogy általában a saját településükön meg annak környékén mozogtak csak. Most mit csinál egy átlagember? Melózik, hazamegy és tv-zik vagy a telefont nyomkodja, régebben többet beszélgettek az emberek, nyitottabbak voltak. Szóba elegyedtek simán az utcán, vonaton, stb. Valamint meg is házasodtak kb. 25 éves korukig és nem olyan könnyen váltak, mint manapság, jobban kitartottak egymás mellett. Abba most ne menjünk bele, hogy ebből hány házasság volt igazán boldog. Viszont az egyedülállóság nem érintett annyi 30-as 40-es embert, mint napjainkban.

@Szia! Szimpatikus a bemutatkozásod, szerintem semmi baj veled, csupán felszínes világban élünk, sok esetben irreálisak az elvárások. Igazi mázlista, aki boldog párkapcsolatban élhet. Eröltetett dolog ez a netes ismerkedés. Kép alapján kiválasztasz valakit, aztán jönnek a ciklikusan ismétlődő kérdések és témák, hogy szimpátiát csiholj a másikból, de sok esetben elhalnak a beszélgetések. Ha mégis lesz randi, akkor meg nincs szikra, vagy csak az egyik fél részéről. Többnyire az összkép dönt, de tovább bonyolítja a dolgot, hogy egyénenként változó, arányaiban kinek, mi fontosabb, a külső vagy a személyiség. Ha az adott személy számára fontos dologban a zsánere vagy és minden másban hozod az átlagot, akkor nyert ügyed van. Szóval nehéz olyan embert találni, akivel kölcsönösen egymás esetei vagytok. A netes ismerkedés a sok csalódás miatt csak kiégéshez vezet és lerombolja az önértékelésed, úgyhogy inkább élőben keresgélj, csak jön majd valaki, aki önmagadért szeret és értékel.

Szerintem a sok csalódás miatt nem nyitottak az emberek így 40 körül, frusztrált, depis, bizalmatlan, reményvesztett már szinte mindenki. Érzelmek kialakulására pedig ilyen blokkok mellett nem sok esély van.

Én azt nem értem: Régen aki családot akart, azok többsége hogyhogy kb. 25 éves koráig talált párt magának. Most pedig hiába keresgélsz, nem akadsz össze senkivel, aki megfelelne. Jó persze régen nem annyira váltak, de nem hiszem, hogy mindenki rossz kapcsolatban élt hosszú évtizedekig. Most meg kapcsolatok jönnek-mennek, és sokan maradnak egyedül, éldegélnek napról-napra boldogtalanul. Régebben nehezebben váltak és többet tűrtek? Kevesebb volt az elvárás és több kitartás volt az emberekben? Ma meg könnyebben véget vetünk egy kapcsolatnak és kicsit sem alkuszunk meg? Örök elégedetlenek vagyunk? Miért nem tudunk boldogságra lelni valaki mellett?

#17, erre már én is gondoltam, hogy az ember huszonéves korában még talán könnyebben formálódik a másikhoz. Előttem sajnos elég rossz szülői példa volt párkapcsolati téren. Nem akartam úgy járni mint a szüleim hogy benne ragadok az első, huszonéves koromban kezdödött párkapcsolatomba. Aztán meg csak a gyerek miatt maradjuk együtt, de borzasztóan különbözünk, és már egyikőnk sem érzi jól magát a kapcsolatban. Akkor naívan azt hittem, még találhatok olyasvalakit akivel illünk egymáshoz...

14-est kiegészíteném: 40 körül párt találni? Extra jó csillagállás kell hozzá, vagy hogy te légy a sors kegyeltje, vagy mittudomén. Nyilván általánosságban, de a nehézség okai szerintem: Eleve kevesebb a potenciális jelölt, hisz sokan foglaltak ebben a korosztályban. Komolyan vehető, mellé hozzád hasonló értékrendű és gondolkodású, számodra külső és belső tulajdonságokban egyaránt megfelelő emberre nehéz akadni, a kettőből egy általában hiányzik. Ha csak vonzó megjelenésű az illető akkor max futókaland lesz belőle, ha a jelleme tetszik akkor meg barátzónába teszed. Bár megjegyezném, a külső változik a kor előrehaladtával, tehát érdemesebb olyat keresni, akivel egy hullámhosszon vagytok és nagy becsben tart. Hiába van egy bombázó nőd, ha amúgy egy pénzköltő hisztérika! Hormonoktól fűtötten reméled, hogy megváltozik, de nem fog. Ahány ember, annyiféle és hozzá annyi élethelyzet, tehát valami problémával mindenki küszködik, (mentális vagy lelki sérült, anyagi gond, valamilyen krizishelyzet, stb., szóval ritka az olyan személy, aki kiegyensúlyozott és rendezett élete van, kevesen alkotják ezt a halmazt. A többségnek elég a maga baja, nem kell még a másé is. Gyerekkel pedig még nehezebb, most vegyük a legoptimálisabb esetet, ha gyermekest keresel: Még nagyobb a felelősséged, kit engedsz be a magad és a gyereked életébe. Közel kell élni egymáshoz, hisz a távkapcsolatnak sok értelme nincs. Akivel életvitelszerűen van a gyerek, amúgy sincs sok ideje, kivéve, ha a gyerek már nagyobb, neki nem kell állandó felügyelet. Ha nincs mozgósítható segítség, még kevesebb, a spontanaitás háttérbe szorul, logisztika szükséges a randikhoz. És ezután jön még a java, ha megismerkedtek, hisz kölcsönösen meg kell találnia mindenkinek a közös hangot egymással, szokásokban összecsiszolódni, hogy be tudjatok gördülékenyen simulni egymás életébe. Gyerekkel nem esélytelen a helyzet,vvannak sikersztorik, ők nem az átlagot képviselik, hanem a néhány kivételt, de az biztos, hála imára kulcsolhatod a kezed, ha sikerül olyat találni, aki ténylegesen megfelel. Az élet tartogat csodákat, csak kell tudni észrevenni. Netes keresgélés előtt érdemes tudadosan átgondolni a preferenciáidat, akárhogy nézzük, vad idegenek közt kutatsz, abszolút fogalmad sincs, kivel hoz össze a sors. Nem olyan a szitu, mint élőben, ott valami alapján tudsz kapcsolódni a másikhoz és elindítani egy beszélgetést.

„Örülnék, ha egy randiig eljuthatnék.” Társkerek tele vannak gyerekes nőkkel, minden ujjadra juthatna bőven? Mégse jött össze semmi? Nagyon érdekes! Úgy látszik, mindenki úgy válogat, mintha 20 éves lenne!