Akinek Asperger-szindrómája van az elszokta mondani ismerkedéskor? Közeli barátok tudnak róla? Van olyan, aki titkolja?
Nekem elvileg van és félek elmondani másoknak, mert a családom rosszul reagált erre, mi lesz pl ha egy randin elmondom egy lánynak vagy a haveromnak, akivel kondizni járok?
Nincs róla diagnózisom, de igazából lényegtelen, pszichológushoz járok, ugyanoda küldenének kb terápiára, ha tényleg lenne mert ezen lehet fejleszteni. Meg amúgy a kommunikáción "fejlesztünk" most, gondolom azért az senkinek sem árt általában se, de feltételezem kevés az esélye, hogy nem ez a problémám igazából és más okból szorulna ez a terület fejlesztésre. Tudom, hogy lesz olyan a válaszolók között, aki legyint erre és azt fogja mondani, hogy észreveszik, csak nem mondják. Viszont, pont hogy a pszichológusom mondta, hogy nálam ez nem jön ki annyira durván, hogy ezt azonnal meglehessen "érezni", szóval nem biztos, hogy csak a családtagok nem vették ezt eddig észre.
Általános iskolában se mondtak semmi ilyesmit, pedig akkor még valami képesség felmérés is volt erről első osztályban ha jól emlékszem. Gondolom az ilyesmit volt hivatott kiszűrni, de arra az jött ki, hogy full átlagos vagyok.
#10 Ez általában azon múlik szerintem, hogy ki mennyire érintett benne.
Összességében azt tudom mondani, hogy nagyrészt eddig nem volt probléma ilyenből. Sokkal inkább az előnyök, közös pontok, a nagy egymásratalálás ami jobban dominál ilyenkor, a hasonlóságok végett. Főleg ha nagyrészt hasonló mértékben is vagyunk a spektrumon, és ebben sincs túl nagy eltérés. Bár azért ritka is ez, szóval érdemes megbecsülni ha ilyen embert találsz!
Most ez lehet szexista lesz, de vállalom.
Feltételezem most nőkről beszéltél, akik ilyen esetben továbbálltak, jól sejtem? Mert részben ez náluk red flag is szokott lenni, ha utánaolvasol az oldalon is látni fogod ezt. Ha valakinek nincsenek úgymond barátai, hobbijai, magánélete, az egyrészt taszítja is őket, másrészt hatalmas red flag, mert az ő értelmezésükben szociálisan és nagy eséllyel érzelmileg is nulla akkor a másik fél. Vagy teljesen problémás.
Szóval asperger ide vagy oda, kommunikáció és empátia így is olyan hogy fejleszteni kell, mert ugyanúgy az elérhető legjobbat fogják választani. És aspergertől függetlenül is ugyanazok a red flagek előjöhetnek, lásd amiket korábban írtam. Én azért elég jól meg tudom értetni magam az emberekkel, meg éltem is eleget, és ezt érzik bennem. Szóval hiába lettem egyfajta modern remete mostanra, mégse kérdőjeleződött meg soha a szociális kompetenciám, még a jelenlegi élethelyzetem fényében sem.
Ezért is mondtam, nálam ebből pl nem volt gond. Másoknál már lehet más lesz a helyzet.
Nem akarlak megbántani, de kicsit helyezkedj azoknak a nőknek is a szemszögébe. Lehet hogy nekik pl már voltak bőven ismerőseik, barátaik, az is lehet sok minden másban jobbak voltak nálad szociálisan. Akkor miért kötötték volna le magukat veled? Teljesen ellentmondana a kapcsolatok működésének.
Szóval nem véletlen mondtam hogy itt is a hasonlóság elvén érdemes keresni. Az hogy asperger az egy dolog, de egyrészt ez is spektrum, másrészt ezen kívül is van csomó tényező, ami hatással van az egyéni képességekre, vagy hogy ki milyen valójában. Szóval ez nem instant azonosság, csak egy jó kiindulási alap, hogy valószínű sokmindenben megegyeztek. De mindig az van hogy meg kell ismerni a másikat, és akkor derülhet ki igazából, hogy mennyire is egyeztek. És akkor még hogy kinek ki jön be kinézetre is, az meg csak a ráadás.
Nem fontos elmondani. A legtöbben nem is tudják pontosan, mit jelent. Sokan vannak átlagostól ilyen vagy olyan módon többé-kevésbé eltérő emberek, csak nincs mindegyikre elnevezés. Ez sem feltétlen vészesebb, mint bármi más. Persze sokféle módon megnyilvánulhat, ettől függően érdemes beszélni/nem beszélni róla.
Vannak visszahúzódóbb emberek, ez önmagában nem tűnik annyira fura dolognak a legtöbb ember számára. Hogy egy visszahúzódó ember mit él át, az már lehet nem átlagos, de ezt nem biztos, hogy észreveszi kívülálló. Hiszen a családtagok is sokszor nem is veszik észre.
#17: Én is hasonlóképpen érzek ezzel a dologgal kapcsolatban, de azt tegyük hozzá, hogy érdemes azért szerintem főleg így az elején a jó tulajdonságaidat kiemelni, mert ez az amit vonzónak fognak találni, azt hogy Aspergeres vagy, magányos, stb azt tuti nem.
Ezért is tettem fel a kérdést, mert én full nem azt tapasztalom, hogy az emberek elfogadóak lennének, tök mindegy, hogy 8 évesekről vagy 28 évesekről van szó, fiúkról vagy lányokról van szó. Még az is problémát szokott jelenteni, hogy elmondjam, hogy szoktam animéket nézni, nemhogy ez. A számítógépes játékokat elszokták azért fogadni legalább...
Hát meg az ismerkedős szabályok is ugyanúgy alapvetések maradnak.
Szóval ne azt nézzétek ami elválaszt, hanem sokkal inkább ami összeköt, azokra érdemes helyezni a hangsúlyt. És azokból is a pozitívabb, előnyösebb tulajdonságokra. Alapvetően abból lesz a vonzódás amúgy is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!