Akinek Asperger-szindrómája van az elszokta mondani ismerkedéskor? Közeli barátok tudnak róla? Van olyan, aki titkolja?
Nekem elvileg van és félek elmondani másoknak, mert a családom rosszul reagált erre, mi lesz pl ha egy randin elmondom egy lánynak vagy a haveromnak, akivel kondizni járok?
Nincs róla diagnózisom, de igazából lényegtelen, pszichológushoz járok, ugyanoda küldenének kb terápiára, ha tényleg lenne mert ezen lehet fejleszteni. Meg amúgy a kommunikáción "fejlesztünk" most, gondolom azért az senkinek sem árt általában se, de feltételezem kevés az esélye, hogy nem ez a problémám igazából és más okból szorulna ez a terület fejlesztésre. Tudom, hogy lesz olyan a válaszolók között, aki legyint erre és azt fogja mondani, hogy észreveszik, csak nem mondják. Viszont, pont hogy a pszichológusom mondta, hogy nálam ez nem jön ki annyira durván, hogy ezt azonnal meglehessen "érezni", szóval nem biztos, hogy csak a családtagok nem vették ezt eddig észre.
Általános iskolában se mondtak semmi ilyesmit, pedig akkor még valami képesség felmérés is volt erről első osztályban ha jól emlékszem. Gondolom az ilyesmit volt hivatott kiszűrni, de arra az jött ki, hogy full átlagos vagyok.
Szerintem érdemes elmondani. Van aspergeres ismerősöm. Ha nem tudnám, hogy az, igen ellenszenves lenne, mert mindig olyan kimért, távolságtartónak tűnik. Tehát semmi mosoly, semmi ilyesmi. Pedig beszélget, olyan értelemben meg barátságos, barátkozó. De ettől a ridegségétől olyan fura...lenne ha nem tudnám, hogy aspergeres. Így viszont semmi gond, bírom nagyon, nincs vele semmi gond, semmi gondom.
Aki értelmes, az nem ez alapján fog megítélni, hanem az alapján, hogy milyennek ismer meg. Aki pedig nem ismer meg, csak elkönyvel az aspergered alapján, arra meg szerintem nem is lenne szükséged.
#2: Lehet igazad van, köszi a bátorítást!
#3: Hát igazából én se vagyok az a mosolygós típus, mert nekem nagyon nehéz prezetálható mosolyt varázsolni, ha nem szívből jön a dolog. Nem vagyok amúgy 100%-ban biztos abban, hogy amiatt vagyok rideg vagy távolság tartó, mert mindig is az lettem volna és nem rossz tapasztalatok miatt... De én is így gondolok amúgy magamra, ahogy leírtad ezt az ismerősödet egyébként.
Szerintem felesleges, elég, ha a közeli barátoknak mondod el, mert 1. ha valakivel nem jössz ki jól az elején, ha elmondod, attól még nem akarnak barátkozni veled, 2, hátrányos helyzetű embernek fogod érezni magad tőle, fogyatékosnak, és nem kell az, hogy így nézzenek rád.
Esetleg ha egy nagyon furcsa helyzet állna fel, amikor mem tudják mire vélni ahogyan viselkedsz mondhatod, hogy ne érezzék úgy, hogy utálod őket, vernek otthon, vagy bármi.
Én nem szoktam direktbe elmondani. Egyébként is ez egy spektrum, ég és föld tud lenni a különbség aspergeres emberek között is, hogy ki mennyiben érintett. Szóval a cimkézés sokszor csak ront a megítélésen és tisztánlátáson is. Főleg ha a másik sem ismeri kellően ezt az állapotot.
Amit én szoktam csinálni, hogy ezekben a nemátlagosabb dolgaimban is maximálisan őszinte vagyok a másik féllel, tudatom vele korán, de nem cimkézem fel aspergerként direktbe. Legfeljebb egyfajta nyílt titokként kezelem. Ha intelligens és tájékozott akkor le fogja venni mi a helyzet magától is, ha esetleg ő is érintett benne akkor főleg. Ez az utóbbi a személyes kedvencem, mert kapásból csomó hasonlóságot be fog adni köztünk ez a helyzet, ami nálam sokszor már alapból is egy vonzó kiindulási alap.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!