51 éves férfiként, hol lehet ismerkedni, ahol nem csak "robotok" vannak, hanem valódi nők, akik nem csupán "pofavizitet" tartanak és húznak, jobbra-balra, ill. nem milliomost keresnek?

Köszönöm a hozzászólásokat! Érdekes olvasmány lett mindez! Folyamatosan az olvasható manapság, hogy az emberek többségének nehéz az ismerkedés, párkeresés. Ugyanerről panaszkodnak a nők és a férfiak is. Amennyiben mindkettő oldalnak ez a meglátása, akkor egyértelműen a mai rendszerrel van a hiba!

Nem akarok politizálni, de az is érdekes, a kormány hibáztathat bárkit, hogy miért népszerűtlen a családi életmód, ha csupán a felületes szélsőséges megnyilvánulásira használjak mindezt a helyzetet és nem a megoldást keresik. Nem vagyok híve az összeesküvéselméleteknek, de talán mégis van abban valami, amit egyik kollégám taglalt, miszerint túlnépesedés van a bolygón és a felsővezetőknek érdeke, hogy ne találjanak párra az emberek, ne alapítsanak családot, evvel csökkenjen a népességszám. 🤔 A digitális világ nagyon rossz hatással van az emberekre! Az elmúlt évtizedben számtalan tudós, filozófus, "okostóni" megmondta, ennek a digitális életmódnak komoly és káros hátrányai lesznek az emberiségre. A hagyományos, személyes ismerkedésnek is megvannak a maga hátrányai, de a digitális mindezt nem áthidalta, hanem csak rontott rajta, fokozta mindezt. Ismerkedésnél mindig hátrány, hogy nem látunk be a másik gondolataiba, szokásaiba, életmódjába, mindezt lassan, fokozatosan ismerjük meg. Ha később is passzolunk, akkor együtt maradunk, ha nem, hát nem. A húspiaci stílus valóban teremthet az internetes ismerkedésben olyan helyzetet, amikor újabb és újabb lelkesedést nyújt, a felhasználó kapkodja a fejét, mint az édességboltban a gyerekek, ezt is akarom, azt is akarom, ez is jó lenne, az is...

Számomra nagyon nehéz, amikor minden adatlap megtekintésekor próbálom megismerni a mögötte lévő személyt, elolvasom leírását önmagáról, megnézem a feltöltött (válogatott) fotóit, majd a szimpatikus egyént lelkesen bejelölöm, netalán írok neki pár sort. A napok telnek, de semmi visszajelzés, semmi üzenet nem érkezik. Még annyira sem méltatnak, hogy bocsi, de nem téged kereslek. Idővel eljön az a pont, amikor gyorsan átlapozza az ember az párkeresőket. Pofavizit, néha beleolvas, kiről is van szó, tetszik, nem tetszik, jobbra, balra tolja, bejelöli, nem jelöli...

Kamaszkoromban az egyik mesterem már kitalálta mindezt, csupán internet nélküli verzióban. Együtt sétáltunk csapatban fiúk és a mester, amikor panaszolta egyik srác, milyen nehéz csajt találni, randizni a szexről nem is szólva. Ekkor a mesterünk a következőt mondta:

Nehéz csaj találni? Nem mond már! Van fél órád? Menj ki a Blahára! Mindenféle banális szöveggel szólíts meg szimpatikusnak tűnő nőket. Merre van a Zeneakadémia, a Kossuth tér, a Váci utca, miként jutsz oda...stb. 100 nőből 50 szóba fog állni veled. Elegyedj velük laza beszélgetésbe, majd hívd el randira. 50-ből 10 igent fog mondani, 10-ből 5 el is megy a találkozóra. Jó esetben ebből az 5-ből legalább 1 le fog veled feküdni, de meglehet, hogy mázlista vagy és akár 2-3-4 vagy 5 is szexszel majd veled.

Tehát, a mesterünk már kitalálta a nagy számok statisztikáján alapuló párkeresést, amit manapság az internetes párkeresés művel. A nagy kérdés, mi van, ha nem erre vágyik az ember, hanem arra, hogy megtalálja azt, akivel komolyan passzol, akivel olyan kölcsönös a vonzalom, hogy szinte szikrázik?

Persze, arra is figyelni kell, aki túl sokat agyal a dolgokon az lemarad, mert előnyben van, aki lép. Nagynéném mondogatta, ha egy nőnek két férfi udvarol, ahhoz fog feleségül menni, aki megkéri a kezét. Jómagam mindig próbáltam egyensúlyba hozni az agyalást, lelkizést és a tényleges előrelépést. Több viszony, néhány kapcsolat, két házasság, kettő-kettő gyerek, sőt mára két unoka is van, de az élet úgy hozta, ismét keresem a páromat. Azt hittem, majd a személyes problémáim fognak közénk állni az ismerkedésben, de tulajdonképp még a konkrét ismerkedésig sem jutok el manapság. Ez pedig rettentően frusztráló!