Nők, örülnétek ha olyan kapcsolatban élhetnétek amiben háztartásbelik lehettek és nem kell elmennetek egy munkahelyre dolgozni?

Persze!

Minden épeszű nő örülne, ha inkább otthon lehetne a munkahelyi csicskáztatások helyett amik után még otthon kezdődik a többi műszak.

(Nyilván akinek jó munkahelye van, ez arra nem vonatkozik.)

Nem beszélve arról, hogy rengeteg párkapcsolat megy tönkre, mert az agyondolgozó feleknek se elég idejük, se kedvük nem jut egymásra és mindketten csak a pénzt hajszolják.

Az viszont igaz, hogy kiszolgáltatva sem jó lenni, szóval mindenképp kell valami kis bevétel az asszonynak is, úgyhogy legalább vegyél neki egy lakást, azt adjátok ki bérbe és annak bevétele menjen az ő bankszámlájára, amiből aztán tud neked is venni ezt meg azt és fel tud köszönteni a különböző alkalmakkor.

Alapvetően a nő dolga a háztartás és a család összetartása, a gondoskodás lenne.

Csak sokaknak ez nem tetszik és inkább karriert akarnak család helyett, meg pincsit a gyerek helyett - lévén, hogy az sokkal kényelmesebb és valóban.

Családanyának lenni nem csak nehéz, de ki sem fizetendő lenni, nem megbecsült.

Mert míg valahol melózni természetes, de az otthoni munkát senki sem nézi semmibe. Mégis sokan megfizetik, ha valaki más kitakarítja a házat vagy rendben tartja a kertet, vagy vigyáz a gyerekekre stb stb, tehát csak akkor munka, ha vadidegenek végzik ezt a feladatot, de egyébként meg senki xarba sem nézi, ezért nem divat a háztartásbeliség meg azért, mert a legtöbb férfi még magát sem tudja eltartani nemhogy egy nőt.

A nők nagy részének ez nem tetszene. Az egy dolog, hogy "nem kellene dolgozni". De cserébe viszont ott van az anyagi (és ebből adódóan sokszor az érzelmi) kiszolgáltatottság, meg persze az elvárás, hogy akkor aztán otthon minden tipp-topp legyen. Végső soron ugyanúgy dolgozik a nő, csak nem munkahelyen, pénzért, hanem otthon. És lehet azt mondani, hogy a házimunkát egyébként is meg kell csinálni. Igen. Csak mondjuk ideális esetben ezt közösen végzik a felek, és ésszerű mértékben. De ha az egyik fél tartja el a másikat, akkor könnyen lehet, hogy ezt a másik elnyomására használja. (Bár láttam én már olyat, hogy a férj volt kvázi eltartva, és mégis ő akart mindenben dirigálni.)

A másik probléma, hogy ez egy nagyon kiszolgáltatott helyzet. Mi van, ha változnak a dolgok? Ha véget ér a kapcsolat, és mondjuk nem szépen és békésen, akkor a nőnek gyakorlatilag semmije nincs. Ha pedig évek után munkába akarna állni, azzal találná szembe magát, hogy jópár éve "kimaradt", és komolyabb munkákra nem fogják felvenni. Nem mutatna túl jól egy önéletrajzban, hogy 20 éves korától 35-ig munkanélküli volt. Márpedig adódhat olyan helyzet, hogy munkába kell állnia. Nem feltétlenül cska akkor, ha a kapcsolata tönkremegy, de például simán megtörténhet, hogy a párja - akár tartósan is - keresőképtelen lesz. Mondjuk a pasi 40 évesen lerokkan, a nő egy percet nem dolgozott, ott van 2 gyerek... mit csináljon? Tartsa el a családot egy takarítói fizetéssel?

És mi lesz a nyugdíjjal? Az ilyenekre is kellene gondolni, mielőtt az ember belevág, csak a kellemes oldalát látva a dolognak.

Barátnőm is határozottan azt mondja, hogy ő nem akarná, hogy ne legyen önálló keresete. Ő azt kihasználásként élné meg, ha más pénzén élne. Meg ugye ott van a többi dolog is, mi van, ha mondjuk velem történik valami? Vagy akármilyen okból ha munkába kell állnia? Van ilyen ismerősöm, 40 évesen lett gyakorlatilag pályakezdő. Neki mondjuk szerencséje volt, de azért sok helyen azonnali kuka, ha az embernek 30 felett még nem volt munkaviszonya.

"Egy csomó kapcsolat tönkremegy, pedig a nő is dolgozik."

Ki mondta, hogy nem? Kevered az okot az okozattal. Nem arról van szó, hogy ez tuti recept lenne a tartós kapcsolatra. Hanem arról, hogy ha netán véget ér, akkor mennyire marad a nő kiszolgáltatott helyzetben.

"A nők nagy részének ez nem tetszene."

Ezt te nem tudhatod.

"Mondjuk a pasi 40 évesen lerokkan, a nő egy percet nem dolgozott, ott van 2 gyerek... mit csináljon? Tartsa el a családot egy takarítói fizetéssel?"

El kell, hogy keserítselek, de egy átlag nő bizonyos életkor felett már akkor sem kell a munkaerőpiacon, ha előtte x évet ledolgozott.

"mennyire marad a nő kiszolgáltatott helyzetben."

Egy nő mindig is kiszolgáltatottabb helyzetben lesz, mint egy férfi - függetlenül attól, hogy háztartásbeli-e vagy sem -, és sok dolgozó nő elváltan, gyerekekkel a nyakán is ugyanúgy ellehetetlenülhet...

Nincs garancia semmire!

Nem.

Volt benne részem egy rövid ideig pár éve, mikor épp munkanélküli voltam. Monoton volt számomra. Zavart, hogy igazán nem használtam az agyamat munkára. Hiába főztem, takarítottam, jöttem-mentem, bevásároltam, valahogy sehogy sem voltam elégedett magammal a nap végén.

Nem. Unatkoznék. A házimunka nem kihívás, nem érdekes, nem kreatív. Halál unalmas. Meg munka mellett is megcsinálom, szóval nem nagy szám, nem tölti ki az életet.

És persze nekem is fontos, hogy ne függjek senkitől sem anyagilag. Sajnos szüleim korosztályában látok jó pár olyan házaspárt, akik a pénz miatt nem tudnak elválni, nem tudnának saját lakást/házat venni, fenntartani egyedül.

Azt viszont el tudnám viselni, ha kevesebbet kéne dolgoznom. Pl. örülnék, ha főzésre, sütésre több időm lenne otthon.

Szerintem egy háztartásbeliség még nem egyenlő azzal, hogy valaki ne képezze magát, ne éljen értelmes hobbiknak stb.

Ismerek olyat, aki így szerzett diplomát és mikor a palival szakítottak, akkor elment dolgozni.

Utalom a hazimunkat,egyaltalan nrm takaritok. Jol meno cegem van,szivesen dolgozok. Szeretek magamra sokat kolteni es nem kerdezem meg senkitol.

Ma mar nevetseges,ha egy no gyerek statuszban vagy rabszolgakent dli a mindennapjait es nem gondol a jovojere meg ,h fuggetlenul is meg tudjon elni.

Egyetértek a 18-assal, attól még hogy valaki háztartásbeli lenne, nem azt jelenti, hogy nem léphet ki a házból és csak takarít meg főz.

Lenne ideje az embernek a hobbyjaira, tanulhatna szabadon bármit stb.