Lányok, ki érez így?
Szóval hosszú napom volt, edzettem, bámultam 15-20 percig csak úgy lamentálva és a következő őszinteségi hullámomat osztanám meg veletek is.
Ti is éreztek úgy, hogy egyszerűen belefáradtatok az ismerkedésbe?
Hogy álltok otthon a zuhany alatt, vagy reggel suliba/munkába menet a narancs utcalámpák és a sötétkék égben elmeredve a busz ablakában csak annyit mondtok magatoknak, hogy "ez tényleg ennyire lehetetlen?".
Én relatíve egész sokszor érzek így.
Néha el tudom feledni edzéssel, munkával, magánórákra készüléssel vagy túrázással ezeket a gondolatokat, de hát emberből vagyunk és fiatalok vagyunk.
Felmerül akarva-aksratlanul is hogy "jó volna úgy szólni valakihez ahogy senki máshoz nem".
És ekkor beüt ez a fáradtság érzés. Hogy már az agyad mentális, tudatos, gondolkodó része és a lelked, az érzelmi rétegeid is kifáradtak, kimerültek az ismerkedésben.
Nincsen kedved több hülye small talk-hoz.
Nincsen kedved "majd ahogy alakul" kezdetű kamaszos túlhordott hülyéskedésekhez.
Nincsen kedved ugyanazt eljátszani n-edik számú alkalommal is.
Enyhén már parodisztikusnak vagy tragikomikusnak is találod a helyzetet, pláne ha ugyanoda mész randira vagy valami egyéb visszautalás történikbegy előző kapcsolatra.
Én azt érzem, hogy valami teljesen újra vágyok.
Húsbavágó őszinteséget keresek.
Beszélgetni halálosan őszintén valakivel, és nem puhatolózni a green és red flag-ek közt, meg próbálni valami otthon megtrvezett maszkot magamra celluxozni alkalomról alkalomra.
És ugyanezt megtapasztalni a másiktól is. Mindenki dobja el a maszkokat.
Igen, lehet hogy utálni fogjuk egymás kedvenc zenéjét. És? Hány emberrel tudsz őszintén beszélni erről?
Annyira kevés teljesen őszinte kapcsolatunk van.
Nem érzi más is hogy belefáradt ebbe a "teszem a szépet a jót, teleaggatom magamat dlső alkalmakkor green flag-ekkel" dologba?
Szóval beszélgessünk bármiről.
Milyen volt kiskorodban az osztályközösségetek?
Mit gondolsz, vajon milyen esemény az ami rossz hogy megtörtént veled egyszer, de annyira sokat fejlesztett rajtad hogy mégis jó összességében?
Szerinted az ember milyen mértékben utánozza le tudattalanul a gyerekkori mintáit?
Szokott eszedbe jutni hogy múlandóak vagyunk?
Szerinted az emberekből el tud tűnni az adni akarás?
Annyi minden téma van.
Hagyjuk a small talk-ot.
Nem az határoz meg sd engem se senkit hogy mit dolgozik vagy mit végzett.
Mit gondoltok?
25/F, Budapest
Ezzel a kérdéssel azt akartad bizonyítani a lányoknak, hogy te mennyire őszinte csávó vagy és reménykedtél, hogy tucatjával fognak rádírni ismerkedés gyanánt.
Nekem a szövegedből árad az önsajnálat és mások hibáztatása a rossz kapcsolataidért.
Fuh de itt élitek ki magarokat. Jó szar élet lehet az ahol ennyi energiát fektettek az én eljesen céltalan oltogatásomba.
Mikor volt jegyesemmel éltem akkor évekig rá se néztem a gyakorira.
Napi 1-2 órát beszélgettünk, napi-két napi egyszer-kétszer szexeltünk és éltük az életünket. Egyetemeztünk, dolgoztunk, ilyesmi.
Nem itt a gyakorin izmoztunk hogy mennyire tudunk beszólni vadidegeneknek akik nem is minket kérdeztek (vagy itt ki identifikálja magát lánynak? Mert nekik szólt a kérdés 😉)
Ti magafok vagytok a válság basszus, nem a forintárfolyam...
Najó.
Ha van hasonló érzelmi világú lány az nyugodtan írhat beszélgetni.
Olt már hogy tök jó beszélgetés így alakult ki.
Azt amit itt az utolsó néhány SNI-s frusztrált kommenthuszár produkál arra inkább nem szánok több energiát.
Bizonyára egy halom zsepivel és síkosítóval ülnek ilyenkor a gyakori előtt...
"emberi kapcsolataim és nem itt sajnáltatom magam"
Csak annyit olvasod ezt a topikot hogy már számontartod ki mit mennyiszer ír ki XDDD
élettelen lúzer
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!