Ki hogy van a távkapcsolattal?

Én inkább leveleznék hölgyekkel.

50-es férfi.

Ez nagyban függ attól, hogy milyen jellemek vagytok, illetve hogy előreláthatóan mennyi ideig fog tartani: vagyis, hogy van-e terv az összeköltözésre.

Az egyetem első kettő félévét Budapesten töltöttem (ott születtem és éltem), majd a harmadik során Olaszországban voltam egy Erasmus+ úton (életem egyik legjobb és legmeghatározóbb időszaka volt), ahol összejöttem a jelenlegi párommal. A negyedik félévben ismét Budapesten voltam, ekkor távkapcsolatban maradtam a párommal; ezalatt az időszak alatt háromszor találkoztunk személyesen (kétszer én mentem ki hozzá egy-egy hétre, majd ő jött Budapestre két hétre). A nyári szünetben is találkoztunk. Az ötödik félévben ismét ki tudtam menni hozzá Erasmus+-ra (amúgy is odáig vagyok Olaszországért), majd a hatodik félévben ismét Budapesten voltam, ismét jött a távkapcsolat.

Miután megszereztem a diplomámat, kiköltöztem Olaszországba, ami már kamaszkorom óta nagy vágyam volt, de nyilván az Erasmus+ utazásaim miatt több indokom is lett, köztük a párom.

Nehéz dolog a távkapcsolat (írom ezt úgy, hogy objektíven nézne egyik alkalom se tartott sokáig), főleg, ha nem tudjátok biztosra, hogy mikor lehettek együtt személyesen is, valamint nem kevés bizalmat igényel. Előnyei szerintem nincsenek egy hagyományos kapcsolattal szemben, én úgy tekintettem rá, mint szükséges megoldás valami jobb elérése érdekében.

A legnagyobb hátránya a személyesség hiánya. Legyen szó arról, hogy nem tudtok randira menni, legyen szó arról, hogy nem tudtok lefeküdni egymással vagy csak arról, hogy nem tudtok egy fárasztó nap után összebújni.

26/N

#14

Művészettörténelmet; a mesterképzést már itt (=Olaszországban) végeztem el.

26/N

#16

Bármiből meg lehet élni, ha elég jól csinálod és kutatod a lehetőségeket. :D

Igen, meg lehet: egy múzeumban vagyok restaurátor és múzeumpedagógus.

26/N