Az incelek valójában olyan emberek, akiknek irreális társkeresési elvárásaik vannak?

59-es.

Mintha en irtam volna.

58! Azért a reális helyzetértékelés az mióta baj? Mert ez az a kérdés, ahol minden ilyen okoskodás erről az ún. "önbizalomhiányról" el szokott akadni...

Nincs olyan, hogy önbizalomhiány, ha valaki dagadt, az dagadt, ha valaki csóró az csóró, vagy te mondjuk egy 180 kilós emberre mit mondasz? Hogy semmi baj nincsen vele, szép az élete, csak azért hiszi, hogy túlsúlyos mert önbizalomhiánya van? ugye mennyire nevetséges!

itt volt a kérdésnél az, aki teljes erővel bizonygatta, hogy ő ilyen ronda meg olyan ronda és alig lát, akkor őt is küldjük terápiára, mert "nincs önbizalma"?

Jelentem, én vagyok az aliglátó válaszoló, és évekig jártam terápiára!:D

Nem a fogyatékosságom volt a szociális kapcsolataim útjában, hanem az, ahogy felfogtam, bántam vele. Az ember képes a kompenzációra. Egy bizonyos adottságot ellensúlyozni egy másikkal. Ez nálunk látássérülteknél elég egyzerűen kijön, ugye a hallás általában kiélesedik a látás hiánya miatt. Deee a kompenzálás ugyanúgy működhet akkor is, ha valaki előnytelen külsejű, cserébe a személyisége elég megnyerő tud lenni. Szerintem a legtöbben ismerünk elesett, de nagyon életigenlő embereket. Ők kompenzáltak.

Szóval az objektív tény, hogy valaki kövér (elsősorban fizikai) fogyatékkal él, vagy az elvárásainak nem megfelelő az arcberendezése, még nem fogja automatikusan azt jelenteni, hogy minden elveszett. Az élet egy soktényezős játszma. Ha az egyik tényezőben vesztettél, nyerj a másikban, ennyi.

63

“ Szóval az objektív tény, hogy valaki kövér (elsősorban fizikai) fogyatékkal él, vagy az elvárásainak nem megfelelő az arcberendezése, még nem fogja automatikusan azt jelenteni, hogy minden elveszett. Az élet egy soktényezős játszma. Ha az egyik tényezőben vesztettél, nyerj a másikban, ennyi.”

Ez szép megfogalmazás viszont a realitás az, hogy a kompenzációik ellenére sem leszel egyenrangú max megtűrt, tolerált esetleg megszánva befogadott személy.

A természet úgy működik, hogy genetika alapján szelektál és ebbe nincs sok beleszólásunk. Max annyit tehetünk, hogy erre felhívjuk minél több ember figyelmét, hátha elérhető, hogy kicsit beavatkozzunk mesterségesen a természeti törvényekbe és megpróbáljunk egy mindenki számára jobb világot alkotni.

64, ha te így állsz hozzá, akkor nem szívesen barátkoznék veled. Nem kérek senki megtűréséből.

Vagy gondolod, hogy a barátaim azért keresnek, dobják fel, hogy mikor tudunk találkozni stb, mert megtűrnek? Vagy a feleségem azért kötötte össze velem az életét és vár gyereket tőlem, mert megtűr?

65

Hát ha amellett , hogy (valóban) ronda vagy és ilyen szépeket tapasztalsz én tiszta szívből örülök neked.

Sajnos mi sokan nem ilyeneket tapasztalunk, elég nagy harc, sőt háború az életünk 12-13 éves kortól kezdve.

Ahelyett, hogy arról beszélsz mi utálatos van magadban, én javaslom inkább arról beszélj mi a jó benned. Az emberek nem szeretik a panaszkodó, fanyalgókat, sem azokat, akik (akár fizikálisan, akár verbálisan) bántják önmagukat. Sem azt, amikor valaki követelőzik a világtól. Az ilyen "csúnya vagyok és a világ kibszott velem" egyszerre mindez, szóval kb senkiből nem vált ki pozitív reakciót.

Ha majd te felül tudsz emelkedni ezen, akkor majd más is képes lesz rá.

67! Nézd hidd el mi se ezzel kezdjük, hogy a világ kib***ott velünk. De ettől még így van. Ennyit erről, én magam részéről elfogadtam azt, hogy nem érdemes küzdeni, ennyit tudtam tenni, már így párkapcsolati téren nem erőlködőm többet. (tulajdonképpen én nem is incel vagyok, hanem MGTOW, ha így nézzük)

Igen, ha mindent ennek szentelnék meg kinyalnám magam menő ruhákkal, meg kigyúrnám magam, meg nagymenő lennék, meg szórnám a pénzt, akkor valószínűleg összejönne pár párkapcsolat -más kérdés, hogy a farkam is kicsi, szóval még a szex is csak a teljesítménykényszerről szól- de ennyi energiám nincsen! Egyszerűen nincsen.

Most akkor be fogod dobni, hogy ha-ha akkor nem is érdemlem meg, mert nem küzdök...nos oké valahol igaz, csak tudod én tök jól ellennék a helyzetemmel, ha a társadalom meg olyanok mint te nem hazudnák a képembe, hogy "de hát nézd meg bárkinek lehet kapcsolata csak te vagy a lúzer" miközben egyáltalán nem ez a helyzet, és igen átlagosan egyre kevesebb ember él kapcsolatban, mivel igenis nagyon megnőttek az elvárások a nők részéről, de ezt úgyse fogod elismerni, szóval lépjünk is tovább, nézd magam részéről már annak is örülnék, ha nem kéne állandóan ezzel hadakozni, amit ti képviseltek, hanem elfogadnátok, hogy igen van egy komoly réteg, aki mondjuk úgy alkalmatlan párkapcsolatra, vagy csak hihetetlen komoly áldozatok árán lenne képes rá, miközben vannak sokan, akik úgy születnek, hogy azonnal sikeresek ebben.

Senki sem hazudja azt, hogy mindenkiből lehet nagy művész vagy tudós vagy politikus vagy sikeres orvos stb. mert nem lehet!

De akkor miért hazudják sokan, hogy mindenkinek lehet sikeres párkapcsolati élete, mikor ez sem igaz?

Arról eddig szó sem volt, hgoy sikeres párkapcsolat. A dolog a párkapcsolatnál áll meg, hiszen ti azt állítjátok, hogy úgy ahogy van esélytelenek vagytok erre.

És ha te elfogadtad magad olyannak amilyen, nekem okés, örülök a harmóniádnak, de a naponta kitett "csúnya vagoyk utál a világ" kérdések, és az alattuk az egyet nem értő válaszolók vég nélküli mocskolása nem arról tanúskodik, hogy ezzel mindenki így lenne.

és a kompenzáció alatt nem is llítottam olyat, hogy ugyanannyi energia befektetésével lehet elérni hasonló célt. Eleve, a mi fajtánk a "leugrok és fölcsípek egy csajt" kategóriában nem képes rajthoz állni, de nem is gondolom, hogy muszáj lenne. Több energia, más technika, de bőven nem lehetetlen. Te is ezt írod, hogy valózínűleg menne, ha nekidurálnád magad, csak nincs kedved annyi energiát belefektetni.