Hol vagytok normális lányok?

Nekem volt 12 év különbséggel két szörnyű pár éves kapcsolatom, a második után is úgy megundorodtam, hogy azóta sincs senkim,10 éve. Nem mintha nem lett volna udvarló, de mindegyik alacsonyabb volt nálam és nem volt bennünk semmi közös.

Így elmondhatom, hogy a 46 évem alatt összesen két nagyon rossz kapcsolatom volt (nem én voltam a hibás, én csak lenyeltem mindent), 10 éve várom a nagy őt, de nem jött, pedig bejártam a fél világot, emberek között dolgoztam, nyitott és csinos voltam. Jöttek, jöttek, de csak kis „ő"k voltak, én meg nem érem be annyival. :D

Persze, lehet azt mondani hogy ne válogassak, ne akarjak vicces, hűséges, fürödni, fogat mosni és tiszta ruhát szerető, állat- és emberszerető, nem alkoholista, 160 centinél magasabb intelligens férfit, hanem alkalmazkodjak akárkihez és érjem be azzal, aki van.

De ilyen alkalmazkodós kapcsolatom már kettő is volt, akik egyik igényemnek sem feleltek meg, úgyhogy több nem kell.

Lehet, hogy halálomig egyedül maradok? Az se érdekel, mert inkább egyedül, mint egy rossz mellett.

#19: Valahol azért mindig örülök, ha a hozzád hasonló megmondóemberek felbukkannak, mert látom, hogy legalább valamit jól csinálok.

"De tudod, néha már azzal is lehet sikerélményed ha nem úgy állsz hozzá hogy minden nő egy ******. Most nyugodtan szajkózhatod a saját tapasztalatodat, de arra jöjjél már rá hogy ez nem egyenlő mindenkivel is" Ha majd tömegével lesznek olyan nők, akik nem csak szájhősök lesznek, hanem bizonyítani is tudnak, akkor meg fog változni a véleményem. Egyelőre elvétve tudnék olyan esetet említeni, amikor a kedves hölgy korrekt módon el tudta mondani, hogy "bocs, de ezért és ezért nem szeretnék veled tovább ismerkedni". A többség inkább a hülyítést, hazudozást, szó nélküli lelépést választotta. Amúgy igen, a saját tapasztalatomat szajkózom, mert ez TAPASZTALAT, ellentétben a rózsaszín ködös lányregényekből összehordott okoskodásokkal.

"Ha arra nem tudsz rájönni hogy a toxic hozzálás is végtelenül taszító tud lenni mások számára, akkor rajtad nem tudok segíteni." Nem is kértem senkinek sem a segítségét, főleg nem arctalan-névtelen nethuszárokét. Amúgy valóban marhára toxic a hozzáállásom, pl. sosem rohantam le senkit, nem bunkó módon indítottam, netes ismerkedésnél nem küldtem farokképet. Randin mindig én fizettem, és nem próbáltam öt perc után senkinek sem belenyúlni a bugyijába. Ha valakinek nem voltak barátai, nem volt semmilyen szociális élete, nem néztem le ezért. Próbáltam mindenkinek elnézni a hibáit, gyengeségeit, félelmeit, és még csak nem is a topmodellekre hajtottam (amúgy sokszor pont az átlagos nők viselkednek bunkó módon, holott nekik nincs is mire). És mit kaptam cserébe a normális hozzáállásomért? Az egyik csaj miatt elutaztam 80 km-re, csak "elfelejtett" szólni, hogy nem jön el a 2. randinkra. A másik hülyét csinált belőlem, amikor virágot vittem neki, és ő közölte, hogy hazaviszi, addig várjam meg őt, és kb. egy órát ácsorogtam a dögmelegben. Volt, aki végig hülyített, hogy majd találkozunk, csak most vizsgákra készül, most vizsgázik, most állást keres, most dolgozik, de egyébként ő is nagyon akar velem találkozni. Volt, aki eléggé félreérthetetlen jeleket adott, hosszabb időn keresztül, aztán amikor kezdeményeztem, közölte, hogy ja, neki amúgy távkapcsolatban ott a barátja, és még engem kiáltott ki rohadéknak, amikor közöltem vele, hogy szerintem nem voltam számára közömbös. Olyan is volt, aki 30 évesen ott állt egy félbehagyott egyetemmel, és azt sem tudta, hogy mihez akar kezdeni az életben, de esélyt adtam neki az ismerkedésre, majd a végén nagy kegyesen kinyögte egy kérdésemre, hogy alakulóban van neki valakivel egy kapcsolat, de ezt nem lett volna képes magától elmondani, pedig még bókoltam is neki elég sokat. Vagy amikor társkeresőn egy egyedülálló anyukának írtam egy normális levelet, de ő még arra sem méltatott, hogy egy mondatban reagáljon, csak egy rendszerüzenetet láttam, hogy "X. Y. nem akar veled beszélni". De hosszasan lehetne sorolni az ilyen eseteket. És még én vagyok a toxic... Na igen. És azzal ki foglalkozik, hogy az ilyen pichák az ÉN lelkemet hogyan mérgezték meg? Ja, tudom, az már lényegtelen, meg az ilyeneken túl kell lépni, el kell fogadni, hiszen én vagyok a férfi, nekem kötelességem mindent elviselni és lenyelni. Hát nem, utálom a felesleges körök lefutását, utálom, ha hülyítenek, utálom, ha nem vállalják a felelősséget a szavaikért és a tetteikért, utálom, ha szó nélkül lelépnek, és felnőtt ember lévén úgy érzem, egyre kevesebb a kedvem ahhoz, hogy az értékes időmet és energiámat ilyen senkikre pazaroljam. A 6-os voltam.