Ismerkedés 40 körül?

…akkor én a “bot rosszabbik végén” lévő 5,9 vagyok :)

Annyit gondolkodtam már ezen (nem volt ilyen kapcsolatom, mint amire a kérdező vágyik és a 10-nek van)- légyszi ne támadásnak vagy ilyesminek vegyétek, inkább érdekel és kérdeznék… nehezen tudom elképzeli (csak olyan “klasszikus”, normális kapcsolatok voltak az életemben).

…kedves 10- amikor jön a partnered (szexelni)- akkor hol van a gyereked? (Viszonylag keveseknek esik egybe az iskolai nyitvatartással a munkarendje, tennivalója- de ok, legyen)- hazatoppan a gyerek, mert lázas vagy mit tudom én, hazahozza a haverja anyukája és akkor te/ti ott valami csávóval a nappaliban, csóri gyerek meg nem tudja merre van arccal előre? :D

(Nem, nem a szex miatt, mert mondjuk nem ovis, hanem kamasz…de az anyát valami idegen?)

…beteg vagy (elég csak egy nátha vagy mondjuk egy lézeres viszérműtét vagy valami kozmetikai beavatkozás teszem azt a szájkontúr áthúzása- 1-2 hétig nem tudsz tiptop lenni… akkor le vagy ejtve, akkor nincs találkozás, mert nincs szex? Vagy nem lehet mondjuk számítani akkor semmiben a másikra? Mondjuk nemrégiben váltottam- jó néha a szeretteinkkel a karrierünkról, kétségeinkről, sikereinkről is beszélgetni- akár tanácsot kérni, akár ventillálni… ne mondjátok, hogy ez is letudható szexszel vagy ha nem csak az van, akkor telefonon…

Nem tudom, más hogy van vele, de még a gyerekemmel is vannak már kedves emlékeim arról, hogy baja van és bekuckózunk pattogatott kukoricával a kanapéra és fél éjszaka dumálunk… hát még a társunkkal!

…ezek nem hiányoznak, nem kellene, hogy részei legyenek- ha nem is a mindennapoknak, mert csak nem kell napi szinten ezt tenni egy házasságban sem… de a lehetőség ugye… ?

Ti mindig fittek, tökéletesek vagytok? Nem vágynál 10 arra, hogy a (szex)partnered mondjuk meglátogasson a kórházban vagy melletted legyen a tesód temetésén vagy a kísérőd lehessen egy protokolláris rendezvényen vagy az unokahúgod diplomaosztóján?

Hol vannak akkor a határok? Hogyan tudod magad lelkesnek tudni, valamiféle érzelemmel ebben a (számomra) furcsa kapcsolatban ott lenni, de nem bevonódni “túlságosan”?

Ha az ember mindig hazamegy fürdés után, akkor te meg pakolod össze utána a széttúrt ágyat és nem vágysz mondjuk arra, hogy ehelyett akár a barátaiddal együtt is elmehettetek volna egy nagy vacsorára vagy moziba vagy kirándulásra?

Meddig lehet ezt a “szőrmentén” kapcsolatot fenntartani?

Idővel mi lesz ennek a fejlődése, dinamikája, mi és hogyan fog erősödni köztetek? Mi által? Vagy tudod már most, hogy még “pár jó éved van, aztán a “csődörke” egyszer úgy hazamegy, hogy nem jön többet?”

Köszi, ha válaszolsz.

10, 12: Köszönöm, nekem úgy sajnos reménytelen :(

De 13. felvetésein elgondolkodva lehet, hogy mégsem csak ennyire vágyom. Csak hát ha még ennyit sem sikerül találnom...

Ti hogy tartjátok életben magatokban a reményt? Nekem ahogy telnek az évek, egyre nehezebb.

5,9,13 (rossz felén a botnak :D ) vagyok- aki itt “értetlenkedik”.

…ha valakivel van közös program, minden OK, de NINCS PERSPEKTÍVA- mert az van, hogy ma jó, meg most jó, de ki tudja mi lesz holnap…

…akkor ez nem egy mély kötődés? Vagy hogy lehet megélni azt, hogy ez valahol egy elég erős bizonytalanság a jövőt illetően, nem?

Nem lehet vagy nem is kell tervezni? (Úgy értem pl. Egy jövő évi komolyabb nyaralás lehet, hogy már ősszel szervezhető, de akkor ilyenek tabuk és “csak” a hó végéig elérhető Bosch kiállítást lehet “bedobni” ötletnek?

…ha egy hónap múlva ez a férfi eltűnne az életedből (hisz megteheti, bár abban tökéletesen igazad van, hogy tk bárki, gyűrűvel is az ujján, de ez utóbbi legalább egyszer valószínűleg komolyan gondolta, hogy komolyan vesz :)- nos akkor nem fájna, nem gyászolnál, nem borítaná meg a törékeny, ami napra validált egyensúlyt az életedben?

A családotok, barátaitok, tulajdon gyerekeitek is tök érdektelenek? Senkit nem érdekel, kivel voltál itt, ott? Mutatsz mondjuk egy fotót az x nevezetességről, de gondosan kiválogatod, hogy csak olyan legyen, amit akár a googlemaps-ről is letölthettél volna, mert ha emberünk kocsija vagy arca látszik, akkor az… nos inkább ne?

Vagy tudtok társaságban, barátokkal, családi összejövetelen mindig mesélni egy-egy könyvről, színdarabról úgy, hogy nem csúszik ki a szátokon, de a benneteket őszintén szerető pár ember is nagy ívben letojja, hogy kivel életed meg?

Hasonló társadalmi/anyagi szintű partner az, akivel ezt kivitelezitek? Vagy pl egy közös nyaralásnál mindenki külön kéri a számlát vagy megy a pironkodás vagy a low budget, mert ezt nem “illik” megbeszélni, hogy kinek mi fér bele… vagy hogy van ez a mindennapokban?

Gyerekekkel hogy tudjátok egyezteti, hogy véletlenül se legen otthon, “láb alatt”? Elkülditek a gyerekeiteket és megmondjátok, hogy ne toppnjon be véletlenül se? Sose volt ebből semmi gond és egy kiskamasz és veszi szó nélkül a motyóját és húz a haverjához meg az apjához? (Ha nekem mondaná valaki, hogy 22-én semmiképp ne legyél itthon, csak felfelé billenteném a szemöldökön aztán megkérdezném, hogy MIÉRT? :D )

…persze, bármi OK (#sokatkérdező vagyok).

Nagyon köszi a válaszokat.

Azt hiszem megerősít abban, hogy én nem az az alkat vagyok, aki egy “rendes” (ezalatt hagyományost értek, nem mást) párkapcsolat helyett bírná a “majd lesz valahogy” bizonytalanságát… ha karrierben, háztartási mujnkákban vagy bármiben az életemben érték a fejlődés, tanulás, jobbá válás, előrelépés— akkor a párkapcsolatomban is legen az, de legalább legyen egy kölcsönös szinergia- amihez nekem (tehát elfogadom, hogy másnak nem!) 40 felett elég kevés lenne heti 2 este… az max szexnek meg közös kajának :D

Vagy úgy is mondhatnám, hogy klassz hobbi… amit az ember csak csinálgat, mikor úgy rájön és örömmel is tölt el, de úgy igazán nem lényeges. Mint egy szép váza- jól esik ránézni meg klassz meg minden, de ha nem lenne, attól még én lennék én és a lakókörnyezetem is ugyanaz lenne.

…az miért alapfelvetés egyébként (annyi korunkbelitől hallom, hogy szinte már igazságként, kinyilatkoztatásként hat!)- hogy egy második (vagy akárhanyadik) kapcsolatban SÉRÜLNEK A GYEREKEK??

…hát putriséknál biztosan, de két, hónapok, esetleg évek óta intim és bizalmi kapcsolatban lévő embernél miért kellene vagy miért nagyobb az esélye, mint annak, hogy ha a d..gáson túl is jó vagyok nála másra is, akkor ő egy olyan értékes ember, akiből kinézhető, hogy képes hozni azt a szintet, amire az exek is alkalmasnak találtattak anno… aztán tessék, csak elvált itt mindenki legalább egyszer :D

Az én gyerekem pl ettől sem lett sérült- attól jobban az lenne ha alo mars lenne heti 2x úgy, hogy azt se tudja miért :)

Két embernek nyilván nem egyforma és még csak nem is egyszerre jelentkeznek mindenféle párkapcsolati és szexuális igényei- az ismerkedés alatt elkezdődik feltérképezése, később meg épp a sok együtt töltött idő és közös tapasztalat az, ami összecsiszolja a feleket, nem?

Ha a fix heti 2 valamelyiknek nem jó, akkor OK, a másik toleráns meg kivár meg stb… de akkor ebben is borzasztóan hasonlónak kell lenni és ha ez is pipa és ilyen áldott jó nekem az a másik ember, akkor a jóból miért egy szűk és az egyeztetgetésekkel talán nem is annyira spontán szeletke elegendő? :)