Ismerkedés 40 körül?

Szerintem teljesen korrekt ez így, amit leírtál.

A te korosztályodban talán már több az olyan érett személyiség, aki nem értené félre a szándékod és vágyaid, így remélem sikerrel jársz :)

(Nem akartalak leöregezni, bocsi :D)

Erről ez jutott eszembe:

"Az elmélet és a gyakorlat közt elméletileg nincs különbség, de gyakorlatilag igen!"

Jelentsen ez bármit is! Szépen felvázoltad, de szinte lehetetlen a gyakorlatba átültetni.

Szimpatikus normális nőnek tűnsz.

Sajnos kifelejtetted, hogy hol laksz. Melyik megyében.

Hasonló helyzetben lévő nő vagyok, mint te kérdező.

(Mondjuk kicsivel 40 felett, nem vagyok molett és a fővárosban élek és csak egy gyerekem van-de nyilván nem ugyanazok vagyunk :)

Sok kérdés megfogalmazódott bennem, amikor olvastam, amit kiírtál.

Szerintem normális, értelmes gondolkodású nő lehetsz és ez máris egy kis plusz, ami kiemelhet téged nemcsak az itteni tömegben, hanem úgy a való életben is. Hiszek azért abban, hogy szellemileg is a hasonló-hasonlóval a nagyobb siker záloga.

Nem írtad, hogy mennyi idősek a gyerekeid.

Őszinte leszek veled, nincs ezen mit szépíteni: egy gyerek is sok korunkbeli férfi számára nem pozitívum (ha nincs neki saját, akkor azért, ha meg van és ő maga is elvált, de nem neveli a sajátjait, akkor meg azért…), főleg több…

Sokakban van az az előítélet is, hogy ha egy nő egyedül van egy gyerekkel, akkor nem társra, partnerre vágyik elsősorban, hanem eltartóra, apára, gyereknevelőre stb. (Persze, nincs ez az egész sem alaptalanul, de ezt olyan nehéz a mínusz kiindulópontról nekünk, akiknek rendes egzisztenciája, igényes otthona, jó munkája tud lenni anélkül is, hogy az exeket vagy másokat lehúznánk…)

Azt tapasztaltam egyébként (leírom, hátha neked is hasznos lehet belőle valami egy más nézőpont miatt), hogy sajnos túlságosan sok férfi nem jól értelmezi azt, ha azt mondod: “nem ragaszkodom a belátható időn belüli pl. Összeköltözéshez, együttéléshez- megfelel nekem most a randizás, a közös programok stb.)… jönnek erre bizony a “járjunk össze szexelgetni, de azért ismerkehetsz nyugodtan/ meg “semmi közöm a gyerekeidhez, csak mondd meg mikor tudod lepasszolni őket és átugrok” típusok, mert nyomulnak abba kapaszkodva, hogy “de hát te mondtad, hogy nem kell szorosabbra fűzni, most mi a gond?”

Nekem hosszabb távon azért nem erre lenne igényem, de az elején, én is hasonlóan gondolkodtam, mint te, hogy nem kell ajtóstól rontani a házban és aki élt házasságban, tartós párkapcsolatban, az azért tudja, hogy a pikk-pakk összeköltözős- költségmegosztós-gyerekfelvigyázós- “jajj a te házad/lakásod szebb, de úúúúgy szeretlek” megoldások nem kecsegtetnek sokszor jóval…

Viszont ha meg azzal nyitok, hogy pedig de… 40 után sem szégyen normális, egyenrangó, érzelmekkel és elköteleződéssel is bíró kapcsolatra vágyni, akkor meg persze félre lehet érteni, hogy már megvan a második esküvőmre még az ültetőkártya is :D

Nem tudom egyébként, hogy mi a jó megoldás, de engem sok-sok rossz élmény ért az erőszakos “de csak egy kicsit szexelgessünk, majd meglátjuk, neeeem?”-es típusúaktól…

Nagyon sok sikert kívánok neked :)

Ha a 2-es válasza túl rövid és nem kielégítő, olvasd el az 5-öst is. Azt hiszem mindenre kitért :-D

Azért remélem sikerrel jársz!

5 válaszolód vagyok ismét.

Egy kapcsolat kezdetén, ismerkedés időszakában, amikor még nyilván nem tudjuk, nem tudhatjuk, hogy a másik fél lesz-e az (és mi leszünk-e neki azok, akik)…nos teljesen igazad van, hogy nem kell azonnal hazavinni, bemutatni a gyerekeknek, nyomulni, erőltetni a nagy családi programokat és a tágabb családot, ismerősöket, barátokat bevonni, ez teljesen OK.

…na de aztán?

Értem én, hogy okos nő vagy és teljesen hermetikusan KÉPES vagy elzárni az aktuális alakuló kapcsolatot a gyerekeidtől…. Na de hosszabb távon is?

Mi értelme lenne ennek (még ha meg is tudnád tenni ezt… plusz a nyitódban arra utalsz, érzelmekre, kötődésre is vágysz, nemcsak szexre… akkor meg miért kellene?)

Vagy hogyan látod mondjuk 1 év múlva a karácsonyt? Elszöksz a kisgyerekeid elől a pasidhoz (mert ha mnár nem ovisak és alsótagozatos kisiskolások, akkor hidd el, nem lesznek h..lyék… az én kisfiam ennél nagyobb, ergo szoktunk beszélgetni és ha mondjuk eltűnnék egy napra, cak mondanám, csak kérdezné, hogy mégis hová mert ez egy család…)

Vagy a nyaralások: függetleníted megint a gyerekeket meg magadat és akkor ennek kategorikusan nem lehet részese a férfi? (Mert fordítva ok, hogy kell egy párnak is együtt, gyerek nélküli idő, feltöltődés, ezzel én is teljesen egyetértek, de csak van a te gyerekeidnek is apja, akivel nem baltás módszerrel váltatok :D szóval ez a része még együttélve is megoldható, ha az exeddel te is kultúráltan váltál és írás alapján én ezt tudom rólad feltételezni).

…minden ünnepből kényszeresen kettő lesz? Vagy karácsonykor menjenek 1-2 napra “világgá” (rokonokhoz nélküled) a gyerekeid, hogy a pasika lássa a te karácsonyfádat és befekhessetek a te ágyadba is, nemcsak mindig nála, hozzá? (Most eltekintenék attól, hogy ezért képes lennél még egy ingatlant fenntartani és több gyerek nevelése és munka mellett- még oly jó anyagi helyzetben is- azzal is foglalkozni… de akkor is ez valahol nekem ilyen bújkálás vagy nem is tudom, furcsa lenne.

Az emberi kapcsolatoknak van egy fejlődési íve, dinamikája… nyilván más tinikorban, más válás után, 40 után… de majd 5-10-15 év múlva is mentek egymáshoz nyugdíjasan? :D

…mert ha meg ezek nem foglalkoztatnak, nem érdekelnek, tökmindegy- akkor meg biztosan a klasszikus(abb), érzelmekre, megismerésre alapozott párkapcsolat az, amire vágysz? Nem csak egy jóképú pasas, akivel mondjuk lehet henyélni is fél órát teljesítménykényszer nélkül a szex után, de ne kérdezze meg, hogy megy a suli a srácaidnak, neked sincs közöd az anya demenciájához vagy az exénél elhelyzett kamasz lánya problémáihoz…

…kicsit sarkosra fogalmaztam (szándékosan)- de szerintem érted…

Persze, erős, független vagy- én is- kell is ez, de azért nehogy már olyan nagy borzalom legyen egynél többször valaki mellett felébredni reggelente (már úgy egynél többször egyhuzamban és nem szállodában…)

:D