Miért ilyen nehéz manapság normális pasit találni? Akik harmonikus kapcsolatban vannak, azok hol találták meg a párjukat?

18 éves vagyok fiú.

Ez a kapcsolat téma nálam elég érdekes dolog.

Nem volt még párkapcsolatom (vagyis elméletben igen, de mindjárt kitérek erre is). Amióta az eszemet tudom kövér voltam, általános iskolában emiatt gyakran értek atrocitások, 0 önbizalmam lett egészen 18 éves koromig. Soha senkinél nem mertem kezdeményezni, nem beszélgettem lányokkal, mert féltem. Féltem a visszautasítástól, és úgy voltam vele, hogy senkinek sem jönnék be.

Elegem lett, változtattam, másfél év alatt rendbe hoztam magam külsőleg, leadtam közel 35kg-ot, és heti 6x járok el edzeni már másfél éve kihagyás nélkül. Ahogy mentek a kilók, úgy jött az önbizalom is, azt éreztem, hogy teljesen máshogy viszonyulnak hozzám az emberek. (ami egyébként elég szomorú így jobban belegondolva.. Mármint, a személyiségem nem változott, csak a külsőm, mielőtt kövér voltam senki szóba sem akart velem állni, még csak esélyt sem adtak arra, hogy megismerjenek.. :D)

E miatt esélyt adtam magamnak arra, hogy merjek kezdeményezni. Volt pár próbálkozásom, mindegyik majdhogynem esélytelen volt. Megkaptam mindent már (nem próbálkoztam sok lánynál eddig, nehogy azt hidd, hogy napi szinten írok rá vagy szólítok le lányokat.. az még mindig nem az én világom), eddig a kedvencem az volt, hogy "Személyiségileg és külsőleg is bejössz, és biztosan ilyen barátot szeretnék magamnak majd, de most nem szeretnék kapcsolatot." Ezzel csak az a probléma, hogy mivel az ember egy társas lény, ezért nincs olyan, hogy nem szeretne kapcsolatot, vagy, ha igen, akkor az nagyon ritka. Ez amolyan kegyes hazugság volt a részéről.

Februárban viszont megismertem egy lányt, minden nagyon jól alakult. Rólam tudni kell, hogy már az ismerkedéstől kezdve hűséges vagyok és tartom azt az elvet, hogy nincsenek "B" és "C" lehetőségeim ilyen téren.

Kölcsönös volt a szimpátia, nagyon megszerettem, és Ő is engem elméletileg. (Ő nem, de mindjárt kitérek erre is.. :D)

1 hónapja megbeszéltük komolyabban, hogy mit érzünk, összejöttünk (olyan fura ez a szó).

1 hónap alatt 1x találkoztunk. Felhoztam neki ezt a dolgot, hogy engem ez zavar, megsértődött, és szakítottunk. Aki szereti a másikat, az nemhogy 1 hónapot, de még 1 hetet is alig bír ki anélkül, hogy látná a másikat. Mindent megadtam neki, köré irányult az egész napom. Amint felkeltem Ő jutott eszembe, és vele is aludtam el (átvitt értelemben), tényleg szerettem és soha nem hittem volna, hogy valaki képes kiváltani belőlem olyan dolgokat, mint amilyeneket Ő váltott ki. Cserébe azt kaptam, hogy nem érdekeltem, csak amíg összejöttünk, nem akart találkozni, mindig volt valamilyen kifogása. Én mindent megadtam neki, kihoztam ebből a maximumot, Ő pedig meg sem próbálta kihozni ebből a legtöbbet. Mondhatni 80-20 volt a "kapcsolat", a részéről 0 energiabefektetéssel.

Így visszagondolva nagyon örülök, hogy vége lett, mert csak kihasznált volna még jobban. Csak az zavar, hogy végre közel engedek magamhoz valakit, és így bánik velem, amikor a világon semmi rosszat nem tudnék senkinek sem ártani, főleg nem neki. Nem az a baj, hogy vége lett, hanem, hogy végig elhitetett velem mindent, és úgy csinált, mintha érdekelném..

Érte még az edzést is képes lettem volna hanyagolni(ez nagyon nagy dolog nálam), de hát nem volt semmi elég neki.

Itt volt az a pont, hogy elgondolkoztam, hogy kell-e nekem még egy ilyen eset? Szükségem van-e arra, hogy valaki megint ezt tegye? Vállaljam-e a kockázatot, hogy közel engedek magamhoz valakit, és átverjen? Még mindig keresem erre a választ..

A legjobb döntés az jelenleg, hogy csak magamra fókuszálok, kihozok mindent az edzésből, és majd jön, ha jön.

Kicsit eltértem a témától valóban, viszont ez a sztori pontosan jó arra, hogy a mostani emberek nem szeretnének komoly kapcsolatot.

Lehet, egy buliban össze tudnék szedni valakit, de abból komoly kapcsolat sosem lesz. 18 éves vagyok, de nem átmeneti kapcsolatot szeretnék. Sokan azt mondják, hogy ilyenkor élni kell, bulizni stb. Őszintén? Egy komoly kapcsolat mellett is lehet bulizni, meg szórakozni és élni az életet, ha megvan a kellő bizalom és szeretet. Sokan ki is nevetnek, amikor meghallják, hogy komoly kapcsolatot szeretnék ilyen fiatal létemre.

Persze, mint Te is írtad, nem házasság, nem gyerek, mert ahhoz még korai minden. Nem ilyen elköteleződésre vágyok, hanem közös emlékeket valakivel, aki szeret és megbecsül. Ennyi. Nem olyan nagy kérés ez szerintem, de úgy látszik mégis.. Nagyon nehéz olyan lányt találni, aki tényleg komoly kapcsolatot. (és ugyanígy a Te részedről is nehéz ilyen fiút találni) Manapság az a divat, hogy úgy váltogatják az emberek a kapcsolatokat, mint én a zoknikat naponta.. :D Ebből én köszönöm nem kérek, ezzel nem tudok azonosulni, és nem is fogok soha. Ha kell, akkor egyedül leszek inkább, mintsem ilyen átmeneti kapcsolatokba belemenni érzelem nélkül.

Hozzáteszem, nem hiszem, hogy velem lenne a probléma. Nem nézem a másik anyagi helyzetét, mert, ha szerelmes vagyok akkor az fog a legkevésbé érdekelni. Visszajelzések alapján jól nézek ki, adok a külsőmre minden szempontból. A személyiségem is rendben van, az értékrendemre pedig nagyon büszke vagyok. (Nem, nem vagyok nagyképű, csak tisztában vagyok a képességeimmel, más a két dolog.) Semmibe sem tudna senki sem belekötni, mert mindenre figyelek, tanulás stb, és mégsem jön össze nekem sem egy normális kapcsolat, szóval nem vagy egyedül..

nos igen, elgondolkodtam, hogy bepróbálkoznék :D

de a 4-es eléggé nagy orrhosszal vezet. azthiszem ebbe a versenybe, nem kell beszállnom.

5-össel értek egyet :D

Szorakozohelyen bulizas kozben ismertem meg az elettarsam. 10 eve elunk egyutt.

Elozo elettarsam is szorakozohelyen ismertem meg. 5 evet eltunk egyutt.