Nők, hol lehet titeket megközelíteni?
Biztos vagyok benne, hogy a hasonló kérdésekkel már Dunát lehetne rekeszteni, annyi van ezen az oldalon is. De továbbra sem tudom értelmezni az általában kapott válaszokat. Pedig nagyon erősen próbálom. Szóval sorba próbáltam venni az általában kapott válaszokat és megpróbálni értelmezni őket.
1. Ismerkedj élőben!
Ezt mondja általában mindenki. Ami papíron szép meg jó. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy amíg az egyetemen tartottam órákat (22-23 éves voltam akkor), volt egy-két nő, akik jeleztek, hogy bejövök nekik, összejönnének velem. Akkoriban ezt nem tartottam etikusnak, hogy egy tanár egy hallgatójával ismerkedjen. Azóta ezek a nők vagy kapcsolatban vannak, vagy elutasítanak.
Vannak bulik, koncertek. Amikre ha elmegy az ember, olyan észbontóan hangos a zene, hogy esély sincs beszélgetni, legfeljebb 2 mondatot odakiabálni a másiknak.
Meg akik ott vannak, csapatban vannak. A nők is vagy egy másik nő, vagy 1-több férfi társaságában. Volt olyan, hogy társaságban voltam én is, ahol nők voltak és odajött volna egy srác. Úgy néztünk rá, hogy ki ez és mi a fenét akar. És nekem is volt már, hogy csatlakoztam volna egy társasághoz, de a kellemetlen pillantások egy-két alkalommal elegendőek voltak.
Meg egyedül azért bennem van egy félelem mindig az ilyen bulizós helyeken. Nem szoktam túlzottan biztonságban érezni magam. Egy-két nőhöz szívesen csatlakoznék, de egyedül nem igazán szeretek járni ilyen helyekre.
Jelenleg home office-ban dolgozok. A munkám miatt borzasztó ritka (évi 2 alkalom), amikor kimozdulok. A barátaim szintén otthon ülősek, nem nagyon mennek sehova, még ha én hívnám is őket valahova, akkor is lemondják.
A hobbijaim is javarészt olyanok, amik otthonülősek.
Amíg utazgattam a munkahelyemre, le tudtam szólítani egy-két nőt, lett is belőle kapcsolat. De ez sok utazásból lett, ami most nincs.
És nem, nem fogok munkahelyet váltani, mert az országban egyedülálló az a munka, amit csinálok, és élvezem is. De munkahelyen belül megintcsak nem illene ismerkedni, és nem is nagyon lehet, mert mindenkinek párja van.
Tanítani meg nem akarnék újra az egyetemen. Az megint képmutatás, meg milyen már, hogy csak azért tanítanék, hogy megismerjek valakit...
2. Volt osztálytársak, volt szaktársak?
Figyelgetem őket online, de mindegyiknek párja van. Nem tartanám kedves dolognak azt, hogy úgy írjak rájuk, hogy kapcsolatban vannak.
3. Keress hobbit, ami közösségi!
Igen, lenne például tánc, mondjuk Salsa, vagy hasonlók, amire lehetne jelentkezni. Csak kérdés, hogy nem képmutatás, ha én azért járnék táncolni, hogy megismerjek valakit? De közben nem is érdekel maga a tánc?
Persze lehetne túrázni is, de az meg vadidegenekkel nekem kevésbé tetszik, mint a tánc. Vagy futómaraton, na az meg nem tudom, lihegve beszélgetni elég kellemetlennek hangzik.
4. Ismerkedj akkor online!
Próbálkoztam az online ismerkedéssel, sokkal borzasztóbb, mint élőben. Érdekes módon Facebookon idegen nőkre írni eredményesebb volt, mint a társkeresők. Több rövidebb kapcsolat jött össze belőle, csak ezt kicsit kellemetlennek tartom, túl direktnek.
A társkeresők viszont borzalmasak. Életunt, a férfiaktól kiégett nőkkel lehet itt találkozni, akiknek elege van, 2 mondat után már le is zárják a beszélgetést. Sokszor olyan bunkók, hogy én magam csapom le a telefont, vagy zárom le a beszélgetést velük. Olyat is láttam már, hogy a férjét meg akarja csalni, unja a házasságát, ezért flörtöl más férfiakkal...
De ha még normális nő is, annyira érzékeny, vagy annyira sokszor bántották már meg, hogy az ember minden mondatában keresi a bántást.
5. Hát ne add fel, majd jön az igazi!
A nők nem szoktak "jönni". A nőkhöz szoktak odamenni, nekik szokták ezt mondani. A férfiakkal nem fognak a nők kezdeményezni, vagy legfeljebb nagyon ritkán. Persze volt már, hogy történt ilyen, kb 10 év alatt két-három alkalom volt, hogy leszólított egy jó csaj az utcán, de ez azért elég ritka. Vagy mondjuk egy idősebb nő bókol nekem. Csak azzal meg nem szeretnék mit kezdeni.
Szóval: Lenne olyan csaj, akivel el tudok menni bulizni? Vagy egyedül hogy menjek bátrabban bulikba? Esetleg tudtok a táncon, túrázáson, futómaratonon kívül más olyan közösségi hobbit, ami esetleg eredményes ismerkedős hely lehet és talán érdekelhet engem is?
Jó, nyaljuk szegényke popóját...
Attól még, mert neki nem sikerül, nem az adott módszer lesz alkalmazhatatlan és nem megkérdőjelezni, kötekedni kéne azzal, akinek sikerült (pl hogy jaj, tuti szétcseszett egy kapcsolatot, aki munkahelyen ismerkedett). Csak ő nem tud élni vele, de ez a saját egyéni szocproblémája. Főleg annak tükrében, hogy a jó részét meg sem akarja próbálni, mert már előre eldönti, hogy ez gáz, úgyse fog menni és kitalál valami kifogást rá, pl buliban hangos a zene, utcán meg se szólít senkit, táncklubba jajj, égő ezért elmenni, túrán jajj, idegenek, mintha máshol nem ez lenne a helyzet, társkeresőn meg fujj, mindenki is szar (bezzeg ő aztán sokkal értékesebb).
#51
Szerintem inkább arról van szó, hogy ezeket már mind kipróbálta és ez alapján írja ezeket. És nem pedig fordítva.
51:
Ha elmenne valaki velem buliba, az is más lenne. De nincs olyan barátom, aki eljönne velem. Én meg 3-4 óra hosszát nem akarok egyedül ácsorogni. Mert nincs garancia rá, hogy lesz is olyan nő, aki tetszik is, egyedül is van, oda is tudok menni, beszélget is velem. stb.
Szóval ha eljön velem valaki, akkor adok esélyt a bulinak is.
#54
Mint az amerikai filmekben? Ilyen a valóságban hol szokott lenni?
54:
Ha a RapidRandira gondoltál, akkor az kb mindig tele van. De néztem már, igen.
Vagy tudsz más hasonlót is?
Teli van, de kb 1 hónap és rádkerül a sor.
Én is voltam már párszor, egy majdnem be is jött.
Szerintem nem rosz, denagy szerencse kell hozzá, hogy pont akkor menj, amikor ott lesz a másik feled is.
Kérdező, én pl. nőként vagyok fent társkeresőn, és nekem sincsenek jó tapasztalataim. Mindenkinek válaszolok (nem azonnal, de rendszeresen nézem a üzeneteket), de többnyire csak elutasítást tudok írni.
Legtöbb első levél annyira vérszegény és nyilvánvalóan copy paste, hogy meg se nézem a profilt, csak automatikus elutasítást küldök. Mndkét fél számára nagyon degradáló ez a "nagy számok törvénye".
Akik vették a fáradságot, hogy reflektáljanak a gondosan kitöltött profilomra, azoknak én is személyreszólóan válaszolok. Itt már leggyakrabban meg szoktam nézni a profilt is. De sajnos gyakran izzadságszagú a levelezés. Nagyon lehet érezni, hogy mennyire őszinte az érdeklődés... nyilván rövidrezárom, ami nem az.
Találkozó nagyon ritkán van. Általában hamar kibukik, hogy az illető mentális nehézségekkel küzd (depresszió, megkeseredettség, redpill/mgtow, nem vált le a családjáról stb.) ami finoman szólva nem vonzó. Volt már, hogy valakivel ennek ellenére találkoztam, mert nagyon kis kedveskedő volt. Nem engedtem, hogy igazi randi legyen (nem akartam, hogy meghívjon bármire, mert éreztem, hogy nem ő lesz a igazi). Jót beszélgettünk, de nem szerettem volna randizni vele.
Néha én is futtatok egy keresést, és beszívecskézem a számomra szimpatikus férfiakat, akikben találok valami szimpatikusat. Tisztában vagyok vele, hogy lehet az kamuprofil is akár, vagy olyan, akinek én nem tetszem - de akár még olyan is, aki annyira megszokta a sikertelenséget, hogy nem "mer" írni. Azért néhányan rámírnak így is, de többnyire nyögvenyelősek ezek a levelezéske is sajnos.
A profilom szándékaim szerint reális, megismerhető belőle a stílusom, a fotóm is természetes, nem mutat se jobbnak, se rosszabbak, mint amilyen vagyok. A személyesebb adatokat pedig nem adom ki személyes ismeretségig.
Részemről ennyi a társkeresőzés.
Programokra nem társat keresni járok, a számomra valóban érdekes programokon szoktam résztvenni. Van, hogy beszélgetünk is férfiakkal, volt már ebből kapcsolat is, de az csak talált pénz kategória.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!