Szeretnék ismerkedni 28-35 év közötti nőkkel Budapestről. 35 éves óbudai, bérszámfejtő vagyok 184 magas, 2 szobás panelban élek. Valaki esetleg?

Kedves 15-ös!

Megkérdezhetem, hogy milyen nemű vagy?

Nem lett változás. Egy-két válaszlevelet kapok online, eléggé messze vagyok még a személyes találkozástól.

Amúgy pedig igazat adok, kissé megkeseredtem 35 ( lassan 36 ) éves koromra. Szerintem ezt is meg lehet valahol érteni ha valaki hosszú évek után sem találja a társát, egy kissé 'megkeményedik'. De teljesen jogos, hogy kell a lazaság, azonban azt gondolom, hogy ez élőben működik csak, vagy már telefonon is amikor az emberek tudják használni a nonverbális kommunikációt és nem csak online a virtuális térben beszélgetnek. De igen, mimóza, fanyar alkat vagyok. Viszont ez jellembeli dolog. Azért nagyon sok ilyen ember van Magyarországon, és mégis van párjuk, szóval én nem ebből indulok ki.

Ami még furcsa, hogy sok olyan lánnyal leveleztem, vagy olvastam a profiljukat akik magukat nagy társasági, vidám, humoros, kedves embernek tartották mégis egyedül. Szóval szerintem nem ez a siker nyitja.

Biztos jobb derűsen élni, de nem ettől lesz valakinek párja.

Kedves 15-ös/17-es válaszoló!

Igazán köszönöm, hogy ennyi időt szántál a válaszra. Jó, hogy vannak akik komolyan veszik az oldalt és megfogalmaznak tanácsot, véleményt, választ és nem csak trollkodni járnak ide. Magyarul elhiszem, hogy Te egy valós személy vagy, valódi tapasztalatokkal és most azt osztottad meg velem.

Hadd legyek én is őszinte veled.

Kis kitérő: a ’sokkal idősebb vagy’ mondat kissé zavart, de talán 30-as éveid közepén már te is máshogy fogod ezeket látni férfi szemmel. Van egy kollégám aki 23 éves és van egy 48 éves szomszédom. Mindkettővel tök jóban vagyok és én vagyok kettejük között pont korban, de a különbséget nem annyira érezni, talán egyáltalán nem. Ezért van igazság abban ( férfi szemmel mindenképpen ) hogy a kor csak egy szám.

De hagyjuk is ezt 😊.

Akkor a reakcióim, felvetéseim, válaszaim azokra amiket írtál:

Nos abban abszolút egyetértünk, hogy ha sokszor találkozik az ember akkor valóban egy rossz érzés tud kialakulni. Kb. 14 éves koromtól kb. 33 éves koromig csináltam ezt. Aztán jött a covid és ennek ’hála’ leálltam vele. Már 29-33 között is egyre ritkában, de 3 éve lassan szinte egyáltalán nem találkozom.

Miért is? Először is a problémák a társkeresőkkel:

- Maguk az oldalak sokszor nem szűrnek és tele van kamu profilokkal. A fizetős oldalak is mint a Randivonal amin én jelenleg előfizetéssel fent vagyok.

- Badoo, Tinder: ezeknek az ingyenes verziója pláne tele van nem szűrt és ’fake’ profillal.

- Aztán ott van a férfi többlet, 2-3-4x annyi férfi van fent ezeken az oldalakon így egy nőhöz akár 5-10-20-50-100 megkeresés is érkezhet naponta. Hiába írsz te frappánsat mégis ahogy írtad ki kell tűnni valamivel és nem mindenki jó ebben.

Szóval emiatt is hagytam fel vele ( bár most előfizettem tavaszra ), mert annyira nehézkes. De tavasszal van egyfajta zsongás, ilyenkor kicsit nyitottabbak lesznek a nők és többen elkezdenek érdeklődni.

Abban, hogy az ember fejlessze magát, gondolkodásmódot változtasson abszolút igazad van de önmagát megerőszakolni senki sem tudja, van aki melankolikusabb típus van aki „nehezen oldódik” ( rám ez utóbbit szokták rám sütni ), holott nem igaz, csak nem mindenkivel szeretek feloldódni, óvatosabb vagyok, aztán néha feloldódom de rossz ember előtt, aki aztán hátbadöf kb.

Az meg, hogy ez egy verseny kvázi a nők kegyeiért egy tény. Viszont szerencsére 30 felett csökken a tesztoszteron és kevésbé állunk ebbe bele.

Őszintén én nem szeretném, hogy azért „szeressen” belém egy nő amit elértem vagy ahogy előadom magam. Tudom klisé de azért legyen velem mert tetszem neki ( valami bennem külsőre és belsőre és úgy általában ahogy élek, ahogy tervezek, ahogy gondolkodom ). Szóval nem fogok emiatt előrébb lépni mert akkor másba „szeret” bele és nem lesz hosszú életű a kapcsolat.

Szóval nehéz ügy ez, de úgy gondolom az is nehezíti, ezt az online közösségek ( red pill, mgtow, incel stb. ) ismerik nagyon jól: a nők felfele választanak. Magyarul egy 6-os nő egy 7-es, 8-as 9-es pasit keres, sose randiznak lefele.

A férfiak sokkal reálisabban látják, hogy kinél van esélyük és kb. a szintjükön próbálnak ismerkedni, de az online világnak „hála” a nők azt hiszik, hogy 2-3 szinttel magasabb férfinál is van esélyük. Valóban van, de mellettük 20 másiknak is így „ki lesznek használva”.

Aztán lesz egy kor, ez kb. 37-42 között jön el ( ez régen már 30 körül eljött de kitolódott sajnos ) amikor rájönnek, hogy kellene már valami stabil és akkor kezdenek el reálisabban ismerkedni.

Én sose lőttem nagyon felé, de persze nagyon alá sem, mégsem kaptam esélyt mert nem voltam elég gazdag, elég izmos, elég vicces, elég kalandvágyó.

Lehet ideig óráig kibújni a bőrünkből de hosszútávon úgy is kibújik a szög a zsákból.

Ezért rossz az online világ mert elhiteti a nőkkel, hogy ők többek, jobbak mint amilyenek. A nők nagyszerű lények, de sajnos mindig felülismerkednek, és túl sokszor csak későn esik ez le nekik.

Na kb. ennyit tudtam hozzátenni.

Amúgy pedig gratula a kapcsolathoz 😊.