Csak én fogom fel így a lányok leszólítását?

Nekem teljesen jó, ha hódítani kell. Sosem féltem ettől, és élvezem is, jó játék. De főleg azért, mert tudom, hogy a lányok, akiket leszólítok, azok normálisak. Érzem a kisugárzásukon, a tekintetükben, ha hallom ahogy beszélnek, akkor végképp. Ha el is utasítana, akkor is tudom, hogy kellemes interakció lesz közöttünk, mert jó a személyisége, csak talán nem vagyok számára vonzó. És az elutasítás is mindig finoman ér, nem kérdezem meg tőle, hogy tetszem e neki, hanem látszik az egész beszélgetésből. Akkor nehezebb, ha elpirul, zavarba jön, mert kérdéses hogy nem érdeklem, vagy csak furán érzi magát. Ezért többször közelítem meg ha tudom, és mindig csak úgy, amíg pont kényelmesnek érzi az egészet.

Szerintem nagyon sok fiú rossz lányokhoz megy oda. Én se érezném magam kényelmesen egy felszínesebb, szociálisan béna lánynál, aki nem tudja lereagálni a helyzetet. Ti hogy élitek meg ezeket? Voltak rossz élményeitek ezzel kapcsolatban? Akár lányok is írhatnak, hogy nektek mi volt a kellemes, és mi volt a kellemetlen.