Mit gondoltok, párkapcsolatban jobb élni vagy szingliként ? Kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Neked első sorban egy pszichológusra lenne szükséged.

A gondolatmeneted eléggé torz. Állandóan a családi háttérrel hozakodsz elő. Én elhiszem, hogy rossz volt neked. De ilyen hozzáállással már tízezer éve kihalt volna az emberiség. Az a baj, hogy sokan a pozitív mintát senkire nem ragasztják rá, ellenben a negatívot mindenkire. Van egy-két negatív ember az életükben, onnantól zsigerből mindenkire rásütik, hogy negatív. Nem máson kéne kiélni a fájó sérelmeket! Az ilyen emberek szokták aztán valamilyen durván abuzív kapcsolatban befejezni, mert minden kicsit is értelmes jelöltet ignorálnak, valamilyen nevetséges indokot kitalálva, csak épp azt nem, aki tényleg egy darab rongynak nézi őket.

Az, hogy félsz a csalódástól, természetes. De ilyen hozzáállással akkor soha semmit ne próbáljunk meg, mert "mi lesz, ha"... Nem az a megoldás, hogy falakat emelsz magad köré. Hanem az, ha meg- és kiismered a másikat. Persze, ha mindenkit ellöksz, akkor tényleg nem fogsz csalódni. De boldog sem leszel. Egyébként is: miért mindig a legnegatívabb kimenetelből indulsz ki? Ilyen elven én ki se mozdulhatnék otthonról, mert mi van, ha elüt egy autó?

Ami azt illeti, a párkapcsolat természetéről is eléggé torz képed van. Tudod, ha egy ember igazán szereti a másikat, akkor azzal nyugodtan meg lehet beszélni a problémákat, fájdalmakat is. Ez az egyik lényege a párkapcsolatnak, hogy két ember kölcsönösen számíthat egymásra. Értem én azon félelmedet, hogy "nehogy elrettentsd", de aki nem alkalmas arra, hogy meghallgasson, az nem alkalmas párkapcsolatra.

Hazudni meg tudod, nem csak online lehet. Bocsi, de ez elég buta hozzáállás. Erre hivatkozva sokan képesek akár a tökéletes jelöltet is kukázni, csak éppen azt nem értik meg, hogy online is ugyanazok az emberek léteznek, mint offline. Mindkét platformon lesznek, akik hazudnak. Csak érdekes módon akik erre hivatkoznak, azok hajlamosak teljes kommunikációs csatornákat kizárni, mondván "lehet, hogy valaki majd hazudik", ugyanakkor más csatornán meg gond nélkül hagyják magukat átverni. Nem nagyon szeretnék közéleti példákat hozni, de Epstein egy kifejezetten megnyerű úriembernek mutatkozott, mégis kb. ezer áldozatot szedett. Ránézésre senki nem gondolta, hogy egy perverz barm. Tudod, ez nem olyan dolog, ami az ember arcára van írva. Peersze, szeretnék sokan azt gondolni, hogy aki sármos, jóképű, az biztos, hogy kedves, előzékeny, illedelmes, és érzelmes. Aki meg nem olyan, mint egy görög isten, az meg biztos, hogy egy alattomos, perverz gyökér. Csakhogy ez a legkevésbé sincs így. Élőben sem tudnál ránézésre többet megállapítani a célszemélyről.

Egy elutasítást meg nem kell ennyire drámaian felfogni.

Éppen amiatt, amit az utolsó kommentedben írtál, lenne nagy szükséged pszichológusra, aki segít rendbetenni a lelkivilágodat!

A legtöbb normális nönek meg még véletlen sem kell "szőke herceg fehér lovon", meg kigyúrt, 2 méteres hústorony sem, meg milliós havi jöcedelemmel sem kell rendelkezni, hanem egyszerüen egy EMBERT szeretnének.

Férfiként világ életemben egyedülálló vagyok, így a legjobb, hogy "Senki nem szól rá, hogy mit-hol-miértmár" (by: Desperado: Kerek az élet).

Igaz, egy ideje szeretném már kipróbálni a kapcsolati verziót is.

Szinglikről azt tudom mondani, hogy nincsennek elkötelezve, nem függnek mástól, azt csinálnak amit akarnak és akkor amikor akarják...jó,...esetleg ha hiányzik a csók, ölelés,... Stb akkor ott vannak az 1 éjszakás kalandok esetleg barátság extrákkal.

Párkapcsolatban élőkről meg azt tudom mondani, hogy ha nem illenek össze akkor sok lesz a vita és pokollá válik az egész... Ha össze illenek akkor minden bizonnyal minden jó és boldogság lesz.

Egyénfüggő. Valakinek nyűg kötődni és többnyire jobban érzi magát egyedül vagy lazább kapcsolatban. Valaki meg rosszul viseli az egyedüllétet. De azért szerintem a megfelelő társsal mindenkinek jobb egy kapcsolat, az ember társas lény.

Nekem eddig két komoly kapcsolatom volt. Mivel az elsőben megtapasztaltam milyen egy jó kapcsolat és számomra kifogástalan volt, így nagyon rosszul viselem az egyedüllétet és azt, hogy nem úgy érzem magam, mint abban a kapcsolatban. 25/F

#7!!

Minden szavad szentigaz!!!!

32-kérdező

Szerintem inkább hitre, és egy közösségre lenne szükséged, nem pszichológusra.

Milyen vallású vagy? Talán ahhoz a közösséghez fordulhatnál, ott biztos szükség lenne rád. Szeretetért szeretetet kapnál.

27F vagyok. Kb 10 hónapja vagyok együtt a párommal, aki az első igazi kapcsolatom. Korábban nem volt senkim soha. Szerintem sokkal jobb párkapcsolatban élni, mint egyedül. Már eleve furcsa az, hogy valaki nem vágyik egy társra, ez nekem olyan elképzelhetetlen.

Persze sok hátránya van ennek is az egyedülléthez képest. Például kevesebb szabadság, alkalmazkodás, nem tervezheted akárhogy az életedet, stb. De mégis, az a tudat, hogy van valaki, aki szeret, akinek Te vagy az első, aki mindig mindenben támogat... összességében sokkal több az előnye, mint a hátránya a párkapcsolatnak, szerintem. :)