Fiúk-lányok! Nektek hány évesen volt először komoly kapcsolatotok?

16 évesen jöttem össze az exemmel, ő is szintén 16 volt. Egyik osztálytársam, akivel elég jóban voltam középiskolában mondta, hogy kezdjek el beszélni a fiúval, akit ismert gyerekkora óta. Meg is tettet, majd elkezdett tetszeni, hogy valaki figyel rám, törődik velem és kedvel. Áprilisban kezdtünk beszélgetni telefonon, mivel külföldön él(t). Majd amikor nyáron hazajött, akkor Június végén összejöttünk. Távkapcsolatbam éltünk egy évet, majd kiköltöztem hozzá 17 évesen (3 hónapra rá töltöttem a 18-at). Összesen majd 2,5 évet voltunk együtt, végül ő szakított velem 19-ik születésnapom után egy héttel. Teljesen összetörtem, hiába volt piszok rossz a kapcsolat. Rájöttem, hogy igazán sose szerettem, csak nem vallottam be önmagamnak. Féltem is szakítani, mert féltem a magánytól. Igazából mindletten hibásak voltunk. Mivel én vezettem a mi kis háztartsunkat, így inkább voltam anyja anyja helyett, minthogy barátnője. Szexuális életünk szinte nem volt, veszeledések pedig egyre gyakoribbak voltak. Én részemről a távolságtartása és viselkedése miatt, ő részéről pedig a szorongásos kényszercselekvésem miatt.

Sose illettünk össze, mert nagyon más volt a nézetünk szinte mindenben. Az első, 3-4 hónap normális volt, és fél évig mondanám elviselhetőnek a kapcsolatot.

Mostani párommal fél éve vagyunk együtt, előtte 2 évig legjobb barátok voltunk. Vele el tudom képzelni az életemet, mellette tanultam meg milyen is az igazi szerelet és szeretet. Az előző kapcsolatomra ibkább tekintek egy életleckeként, mivel személyiségügyileg nagyon sokat fejlődtem. Eléggé hiszek abban, hogy sorsszerűen együtt "kell" lennünk a párommal, mivel már előtte is nagyon kedveltem és mellette érzem, hogy megtaláltam a másik felem, illetve a lelkibékémet.

Még semmi nem volt :/

19/F