Elrontottam volna ezzel mindent vagy adjak időt ennek az egész helyzetnek? Aki volt hasonló cipőben, szeretném a véleményét kikérni.

Kicsit hosszabb lesz a történet, emiatt elnézést kérek. Történt egy pár napja, hogy elmentünk iszogatni a kis társaságunkkal, ott volt a lány is, akit ismertem már régebbről, de sosem beszélgettünk. Most viszont az egész estét átbeszéltük, nagyon egy hullámhosszon voltunk, és talán ugyanolyan a gondolkodásmódunk, mindenről úgy beszéltünk, mint akik ezer éve a legjobb barátok lennének. Ő aznap szakított a barátjával, ennek ellenére sajnos csókolóztunk az este végén, ami lehet hibának számított, aztán másnap áthívta a barátja, hogy beszéljék meg, aki belekényelmesedett a kapcsolatukba, és ahogy elmesélte a lány, nem tudják megbeszélni a dolgokat, és nem tud úgy küzdeni érte, viszont szereti a barátját. Na összehoztunk még egy találkozót, megbeszéltük, hogy semmi nem fog történni köztünk ezúttal. Megint fent voltunk reggelig, beszélgettünk mindenről, de a pia sajnos nem a legjobb dolog ilyenkor. És majdnem megint elcsattant egy csók, de végül nem történt meg. Utána átbeszéltük a dolgokat, és hazament, azt sem engedte meg, hogy hazakísérjem, pedig ott már józan gondolataim voltak, és csak szerettem volna ha biztonságban hazaér. Mondta hogy egy ideig ne találkozzunk, amit teljesen megértek. Írásban bocsánatot kértem, és mondtam neki, hogy a helyzetre való tekintettel, lehet jobb lenne, ha csak barátok maradnánk. Mondta viszont, hogy bennem mindent megtalált, amit a barátjában nem, és a férfiakról való elképzelésére rácáfoltam teljesen, mert nem gondolta hogy vannak ilyen fiúk is. Viszont az a nap óta nem ír egyáltalán semmit, eddig sem sűrűn írt, viszont ha találkoztunk megállás nélkül beszéltünk órákig. Úgy vagyok vele, ha érdeklem, akkor keresni fog, viszont a helyzettel nem tudom, hogy mit csináljak. Jobb lenne ha hagynám az egészet a francba? Vagy pedig lehet megérné-e várni hogy mi lesz később? Tanácstalan vagyok, aki volt hasonló helyzetben, ki tud engem egy kicsit segíteni? Köszönöm.

25/F