Mik a tapasztalatok (ismerkedés depressziós személlyel)?

Elvette az én életkedvemet is, éreztem ahogy megy le az energiám ahogy vele beszélgettem.

Ugyanaz,ami az egyesnek. Pedig én direkt kerestem ilyen személyt hogy segítsek neki, nagyon nem érte meg, mert nem tudtam segíteni és dn is rosszabbul lettem.

Fárasztó lesz, de te legyél erőszakos, akaszkodj rá, és beszéltesd. Nem fog neki tetszeni, de neked mindig vidámnak kell lenned, egy idő után megenyhül.

Itt a gyakorin beszélgettem egy erősen depressziós és önértékelési zavarral küzdővel, de bevallom 1 hétig bírtam. Nekem is vannak igen nehéz időszakaim, szerintem enyhe depresszióval küzdök, de azért igyekszem keresni a jót és azt amit élvezhetek. Na a beszélgető partnerem csak és kizárólag a rosszat látta mindenben, hogy ő sikertelen és kirekesztett, nincsenek barátai, senki nem szereti, nincs értelme élni, stb. Amikor próbáltam tippeket adni vagy egyszerűen pozitív szemléletet adni akkor csak a kibúvók jöhettek szóba, csak az, hogy mit-hogy nem lehet megoldani. Nem akart változni, már-már az volt a benyomásom, hogy élvezte ahogy lubickolhat a kesergésben. Egy hét után elmondtam neki, hogy én így nem tudok vele beszélgetni és elköszöntem.

Ép lelkű ember (bár nem tudom, hogy ebben az esetben ez a szó megfelelő-e) nagyon megérzi a depressziós vagy bipoláris másik ember viselkedésének árnyoldalát és ez őrá is nyomasztóan hat.

Nehéz volt, de valamiért kihívásként tekintettem rá, hogy én majd olyan hatással leszek rá, hogy még az élete többi részét is szebbnek látja majd. Ideiglenesen sikerült, sokat javult a hangulata. Fenntartani nem tudtam a pozitívabb állapotot.

Sőt aztán kapcsolatba is kerültem vele. Kollégáktól jött vissza miután vége lett, hogy antiszociális voltam azalatt az idő alatt végig, szóval ne akarj megmenteni senkit. Ha ő nem akarja bele is pusztulhatsz.

Elvesztegettem 10 évem, boldogtalan lettem mellette minden igyekezet ellenére. Egyoldalú, önző kapcsolat volt, ami csak róla szólt.