Mivel küzd egy depressziós ? Személyes tapasztalatok ?

Nincs értelme felkelni, lefeküdni, munkába menni, szépnek lenni.

Én magányosnak és értéktelennek érzem magamat, azt érzem hogy soha nem lesz senkim, se barátaim se barátnőm.

Hirtelen minden értelmét veszti. Nincs kedvem élni, elmerengek olyan dolgokon, hogy esetleg hogyan tudnám kioltani az életem. Rengeteg pánikrohamom van. Vissza fojtom a dühömet és egy idő után ez hatalmas mértékben kitör belőlem. Ha emberek közelében vagyok össze szorul a gyomrom, hányingerem támad és egyszerűen sírva fakadnék. Nem tudok aludni éjszakánként, ha reggel felkelek az első gondolatom, hogy: miért keltem már fel megint.

De van hogy szeretnék kimozdulni, de közben nem szeretem elhagyni a házat. Szeretnék normális barátokat találni, de nem szeretek emberek közé menni, ismerkedni, szocializálódni. Szeretnék egyedül lenni, viszont nem szeretnék magányos lenni. Egyszerre érzek mindent és mégis semmit.

Meglátom magam a tükörben könnyek mardossák a szemem és gyűlölködve nézek magamra. Tövig rágom a körmeimet, harapdálom a számat, ropogtatom az ujjaim és csipkedem a bőröm. A legrosszabb az, hogy úgy érzem megérdemlem a rossz szokások okozta fájdalmat. Eltaszítok mindenkit magamtól. Legszívesebben ordítanék, de egy hang sem jön ki a torkomon. Mégis ha valaki megkérdezném hogy hogy vagyok, azt felelném hogy nagyszerűen mert lehetetlen elmagyaráznom hogy mi játszódik le a fejemben úgy hogy én sem értem.