Akiknek 20évesen se volt semmilyen kapcsolata, azoknál mi volt a fordulópont?
Lassan már elkeseredésnek hívom ezt az állapotot, és nem tudom hol kéne magamnak párt, vagy társaságot találni.
Bulizni is csak-csak eljárok, de még csak szabad emberek sincsenek, nem hogy magasra tenném a lécet.
Lassan nem marad csak az online ismerkedés, de attól borzasztóan félek.
Szóval akinek sokára jött el, annak mikor és hogyan jött el az első igazi szerelem?
Egyszer csak lett. Amúgy pont 20-21 éves voltam. Amúgy rettenetesen feszélyezett ez az egész, nagyon gátlásos vagyok, az alkohol segít valamennyit.
Lényeg, hogy járj társaságba, gyakolratolag az összes barátom így talált barátnőt, haver haverja, vagy annak a haverja...
20 évesen??? (Jó, tudom, hogy valamikor régen mindent nagyon korán, vagyis IDŐBEN(!) kezdtek...)
Szerintem 30 évesen tedd fel ugyanezt a kérdést - vagy még inkább 40. (A negyedik X-hez közeledve már tényleg elég nagy "szakadék" lenne az életedben a generációs különbség a gyermeked és közötted, ha családot akarnál alapítani.)
Bár mostanában kb. 30 és 40 év között lett divatos szokássá a családalapítás. Prioritás a lényeg. Persze van, aki hamarabb meg tudja oldani ezeket az életfeladatokat.
Inkább a HIVATÁSODAT(!) próbáld megtalálni, mert nem biztos, hogy kizárólag a szülői, illetve párkapcsolati mivolt teheti boldoggá az embert egyes-egyedül.
Ebben pedig valamilyen mentor/tréner/mentálhigiénés szakot végzett lelkigondozó lehet a segítségedre.
Egyházi körökben is vannak lelki gondozók és ÉLETHIVATÁS(!) "belekóstolási" lehetőségek sokféle munkakörbe tevékenységbe. De ennek általában több éves folyamata lehet. Legyél türelemmel!
24 évesen lett először bnőm... bár a 25höz már közelebb voltam.
32 vagyok és kemény 2 bnőm volt egész életembe....
Hármas válaszolóra kicsit konkrétabban reagálva:
30-40 évesen már késő "sírni" emiatt szerintem, de értem a meglátásodat. Csak már évek óta hallom, hogy "ráérsz ezzel még", viszont mostmár inkább úgy érzem, hogy nem én halogatom, hanem engem kerül el a dolog. Remélem érthető mit akarok ezzel mondani.
A hivatás dologra reagálva: ezzel nincs mit kezdenem, szerintem jó képzés választottam, csinálom rendesen, közben egyébként több ismeretséget és tapasztalatot is szerzek hozzá. Nem attól tartok, hogy "nem viszem semmire", nem ezért szeretnék párkapcsolatot sem, hanem amiatt, mert szeretnék szeretni és szeretve lenni - máshogy mint, ahogy azt például a családtagok teszik.
De köszönöm a válaszokat, örülök, hogy ennyien írtatok!
Hogy alább adtam az igényt, és olyanra is igent mondtam, akire lehet nem kellett volna. Pár évvel később meg is csalt... de ha ő nincs, ki tudja, mikor lett volna először nőm.
f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!