Hogyan lehet ebből a gödörből kijönni?
Már egy éve majdnem, hogy teljesen feladtam a párkeresést (Huszonév elején járok). A visszautasítások, amiket kaptam, teljesen megváltoztattak ilyen téren. Mert nem is a visszautasítással volt bajom, hanem, hogy addigra már nagyon megkedveltem azt, akivel éppen írtam és beszélgettem. És ezután nehéz elmagyarázni, de úgy érzem mintha egy fal venne engem körül, ami mögül nem tudok kimászni. Egyszerűen nem érzek semmit, ha beszélek emberekkel (kivétel a már ezelőtt is meglevő barátaim és a szüleim) és egyszerűen frusztrál az érzés. Mert igen, valamennyire feladtam, de a szívem mélyén meg vágyok a szerelemre. Emiatt beszéltem is egy lánnyal, ami nem jött össze, de közben nem éreztem semmit, a személyiségét kedveltem, de ennyi. Az elutasításkor sem fájt nekem, azóta sem.
Csak tudom, hogy ez nem a jó út, és szeretnék újra az az érzelmes, romantikus alkat lenni, mint aki voltam.
Tudtok ebben tanácsot adni? Vagy van ehhez a témához hasonló videó amit tudtok ajánlani?
Előre is köszönöm!
Szerintem nem a párkapcsolat a MINDENSÉG!
Tanulási sikerek? Munkahelyi légkör?
Ráérsz még a családalapítással is!
Köszönöm a válaszokat, igazából szinte mind hasznos volt és a tanácsokat igyekszem ezekből megfogadni.
6-nak külön válaszolnék is, hogy jelenleg tanuló vagyok, ösztöndíjas és úgy tűnik jó irányba haladok karrier szempontjából. Amúgy sok barátom van, boldog vagyok velük, meg elégedett vagyok kb minden mással az életben, egyedül ez hibádzik.
1 éve már?! Húhaaaa...😆
5 éve nem találok párt.... Szóval már átéltem ilyen olyan korszakokat. Azt tudom mondani ennyi év sikertelen keresés után hogy a netes ismerkedés nagyon sokunknak KUKA!
Leép
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!