Valakinek nincs kedve segíteni nekem? (Ilyen pszichológiai szempontból.)

Mondjuk, aki pszichológusnak tanul, vagy az akart lenni, csak nem voltak elég jók az eredményei, hogy felvegyék. Vagy akart volna az lenni, de nem jött össze más okok miatt, de ha nincs jelentkező akkor egy kedves ember esetleg, aki segítene? Szükségem lenne segítségre mindenképpen, de itthon ebből úgy se lenne semmi, ha mondanám, hogy kéne. Vagy nem lennék elég komolyan véve, vagy apa azt mondja hülye vagyok. Meg, hogy nem viszlek el, mert benzin költség, meg drága is maga a szolgáltatás. Szóval, tőlük inkább ezt nem kérdezem meg, hogy elmegyünk-e pszichológushoz vagy kinezielógushoz. Régen jártam kinezielógushoz és szeretem is menni, de abba maradt. Megint akartam menni így évközbe, de már nem vállal el ilyen külön beszélgetéseket csak csoportosokat. És igyen kéne segítség, tudom bunkó, de most ez én részemről bunkó, ezért elnézést kérek. Sokszor úgy érzem, hogy nekem az egész életem alatt folyamatosan szükségem lenne a segítségre, de igazából tudom, hogy csak az számítana, ha egyedül győzném le a próblémáim, de valahogy szükségem van a segítségre. Így tanév vége fele, legyőztem nagyából, vagy csak felszínesen, de úgy láttom kezdek vissza esni. És igazából nem akarok vissza esni, de nagyon sok próblémával nem tudok megküzdeni. Tudom szemétség ezt kérni, de légyszíves valaki segítsen. És, ha lehet valaki olyan légyszi, aki lány. Velük könnyebben tudnék beszélni. És idősebb nálam, tehát olyan 18-25 év körüli. Bocsi, tényleg, hogy ilyen követelős, válogatósan viselkedem. És e-maillen akarok beszélni, ha megoldható.

16/lány