Mi a különbség a Borderline- és a Bipoláris személyiségzavar között, és melyik a súlyosabb orvosi szempontból?

Aki Borderline-os, az szuicid, teljesen önképzavaros, szociális fóbiái vannak. Ezek mellett persze itt is van ez az ingadozás.

Aki bipoláris, ott csak ez a hangulatingadozás van jelen, teljes mértékben eltérő lehet, hogy egyes epizódok mikor jelennek meg. Van, hogy évente változik csak, de van, hogy hetente. Ezért nem lehet tudni, hogy ebből valaki meggyógyult-e, vagy éppen azt, hogy nem beteg-e. Nálam megállapították, hogy bipoláris és alkalmazkodási zavarom van, és amúgy vicces, de nem igazán érzékelem. Nekem is vannak rossz heteim, akkor semmihez nincs kedvem, ideges vagyok ha nem tiszta körülöttem minden, de később meg, mondjuk pár hét múlva úgy érzem, hogy enyém a világ, mindenhez kedvem van, mintha más ember lennék, úgy érzem bármit meg tudnék csinálni.

De ha Borderlineom lenne, akkor azért ez nem egészen így nézne ki. Azért az durva tud lenni.

Remélem tudtam segíteni. :)

Röviden a borderline egy egész személyiséget érintő zavar, amíg a bipoláris zavar csak a hangulatot érinti, utóbbi valójában nem személyiségzavar hanem hangulatzavar.

Hosszabban, a borderline egy egészen csecsemőkorban kezdődő eltérő személyiségfejlődés, amelynek nem a gyermek intelligenciájához, képességeihez van köze, hanem a szülők nevelési stratégiájához. A borderlineos felnőtt kicsi korban nem tud biztonságosan kötődni az anyához valamilyen tőle független ok miatt (pl. az anya depressziós és nem foglalkozik a gyerekkel, amikor sír), később gyermekkorban "érvénytelenítő környezet"-et alakít ki a család, ami azt jelenti, hogy a gyermek negatív érzelmeit "érvénytelenítik": nagyon szigorúan büntetik a sírást, dühöt, elkeseredettséget vagy épp, hogy egyáltalán nem foglalkoznak azzal, ha a gyereknek valami baja van, kiszámíthatatlan a reakciójuk bizonyos helyzetekben. A gyerek emiatt nem tanulja meg kommunikálni az érzéseit, elfojtja és később ez a feszültség kirobban belőle, akár hétköznapi dolgok hatására is, vagy agresszív vagy regresszív (önmaga ellen fordul) módon. A borderlineosoknak nincs fejlett önképe (mivel a személyiségfejlődése elakadt pici korban) jellemző a nagy fokú stressz, szorongás, impulzuskontroll hiánya stb. Egy töredezett személyiségről beszélünk az esetükben.

Diagnosztizálni csak felnőtt korban lehet.

A bipoláris zavar kialakulásának oka ezzel szemben nem tisztázott. Megjelenhet gyermek vagy felnőttkorban is, előzmény nélkül. A hangulatingadozás nem kiszámíthatatlanul változik, hanem két pólus különíthető el a depresszió és a mánia, amely periodikusan változik. (A borderlineosok hangulatingadozása nem feltétlenül depresszió és mánia között ingadozik, a mánia nem feltétele a borderline személyiségzavarnak). A bipoláris zavarosoknál mániás fázisban az állandó tettrekészség jellemző, hiperaktivitáshoz hasonló, állandó mozgás, feldobottság.

A bipolárisoknak lehet stabil önképük, nem beszélhetünk töredezett személyiségről az esetükben (ha csak ez a betegség áll fenn egy személynél), lehetnek stabil kötődés-kapcsolataik.

Egyik sem súlyosabb a másiknál, mindkettőnél magas az öngyilkosság rizikófaktora, a betegek szenvednek az állapotuktól. Orvosi szempontból is mindkettő súlyosnak számít. A borderline kezelése talán nehezebb, összetettebb, hiszen nagyon nagy spektrumon mozog a betegség. A személyiségzavarok és így a borderline sem reagál jól gyógyszeres kezelésre, így ezt csak megfelelő terápiával, kognitív viselkedésterápiával lehet gyógyítani. Ez azért nem egyszerű, mert a betegek labilissága a terápiában is megmutatkozik: gyakran nagy odaadással vágnak bele a terápiába, de aztán képesek otthagyni az egészet akár apróságok miatt is. Vitatott, hogy teljes gyógyulás elérhető-e vagy sem, de az bizonyos, hogy terápia segítségével tünetmentes állapot elérhető.

A bipoláris zavar jól reagál hangulatstabilizátorokra (pl. prozac), a terápia ebben az esetben is elengedhetetlen, fontos követni a hangulatváltozások periódusait. A bipoláris zavar jelenleg nem gyógyítható betegség, de a gyógyszerek szedése és terápia mellett tünetmentes állapot elérhető.

Mindkettő lehet különböző súlyosságú, bár a borderline nem egyszerű. A leszázalékolás a munkaképességről szól, nem arról, hogy mennyire boldogulnak nehezebben az életben, vagy hogy melyiket élik meg rosszabbként.

A bipoláris is lehet olyan, ami alig különbözik a normál hangulatingadozástól, és lehet olyan, hogy gondnok kell hozzá, különben mély adósságba veri magát a mániás szakaszban, a depressziósban pedig öngyilkosságot kísérel meg.