Éreztétek már azt, hogy egyáltalán nem akartok új embereket megismerni?

2017 eleje óta táppénzen meg utána cseden, gyeden voltam. (2 gyereket szültem egymás után, ezért lett ennyi idő)

Az elmúlt 4 évben ha lett is új ismerősöm, ezek mind olyan kapcsolatok voltak, amik végül megszűntek, mert a megváltozott élethelyzetbe már nem fért bele, hogy keressük egymást. (Pl. Volt akivel egy időben szültem az első gyerekem de ő nem szült másodikat, visszament dolgozni és onnantól nem találkoztunk... Vagy sokan elmentek a városból faluba, külföldre)

Most végre megyek vissza dolgozni, de mint kiderült szinte egy "régi" kolléganőm sincs már ott. Ez eddig rendben is lenne, de szinte mar-mar nyugnek érzem azt a sok csalódás után, hogy új embereket "kell" megismernem. Nem érdekelnek.

A csalódásra olyasmit érték, hogy volt olyan pl az elmúlt évben akit én barátnak tekintettem de kiderült, hogy inkább anyagilag voltam neki fontos és miután talált más fejostehenet, én már nem számítottam. Mindegy is, de több ilyen vagy hasonló volt ami számomra pofaraeses volt.

Szerintetek ilyen pokroc maradok már mindörökké vagy ha már élesben ott leszek akkor nyitok feléjük.